377. nap

2013.09.04 14:47

 

Tudjátok milyen az, mikor elindul a gondolatfolyam, ráhangolódsz az adott témára, és minden célzás, erőlködés, akarat nélkül beleéled magad? Benne vagy a gondolat által kiváltott érzésben, abban, amit szeretnél, vagy amit már megtapasztaltál, de szeretnéd megint. Majd nem sokkal utána mindez megtörténik, a valóságban. Újra.

Egyszer csak elém jön egy szó, ami elindít megannyi továbbit. Benne vagyok a szó által kiváltott érzésben, az érzés által előhozott élményben.

Pár napja írtam a mosolyról. Hogy milyen jó is kapni egy őszinte mosolyt. És kizárt, hogy ne esne akármikor jól. Mikor erről írtam egy konkrét személy mosolyára gondoltam. Tudattalanul az ő arca került lelki szemeim elé. És arra gondoltam - holott nagyjából ismeretlen az illető – hogy milyen kellemes ez, talán ő is érzi, hogy ez nem szimpla megszokott, illedelmes mosoly.

Minő véletlen… rá pár napra szóba is került a téma, teljesen véletlenül. Megjegyezte, hogy milyen szép a mosolyom, és komolyan – ezt kihangsúlyozta – bearanyozom ezzel a napját, és egyszerűen felvidul ettől. Nagyon jól esett, és ez egy visszaigazolás, hogy az érzéseim nem hazudtak, na meg a mosolyom is igazi :)

                                  

Valahogy nekem nem is megy a „fényképmosoly”. Régóta mondják, hogy könyörgöm, mosolyogj a képen, én csak hajtogatom: nem megy. Direktbe nem. Lesi fotónál persze gyakran előfordul. Ilyen ez. Talán egyszer sikerül egy igazán kellemes emléket felidézve őszinte szájgörbületet csalnom arcomra, csak úgy, mert azt szeretném.

                          


Készíts ingyenes honlapot Webnode