111. NAP
2012.12.12. Mennyi tizenkettő :) Ennek biztosan nagy jelentősége van, de én nem vagyok számmisztikus. Az biztos, hogy egy újabb megvilágosodási hullám ért el a földre. Valószínűleg ezt így konkrétan nem érzi senki, de valami történik ma is. Fontos állomás Földünk megújulásában.
Reggel mikor kinéztem az égre, kicsit más volt. Reményteli ábrázatot véltem felfedezni, mint mikor a hosszú, borús napok után elvonul a felhő, a köd is felszáll és felbukkan a ragyogóan csillogó nap.
Ma sorselemzőnél voltam. Rendkívül izgatott voltam ettől már amióta bejelentkeztem (két hete), és most izgalmam még több választ és még több kíváncsiságot nyert. Sok mindenre megkaptam a választ, és saját magam megismeréséhez is közelebb kerültem. Kezd kikristályosodni, hogy mi is a feladatom, mit is tehetnék a világért, emberekért, jobb létért.
Tanácsadás. Lélekgyógyászat. Ez kell nekem. Ez a nekem való. Megint azzal jönnék, hogy korábban már írtam erről a vágyamról…de ne gondoljátok, hogy ismétlem önmagam. A sorselemző mondta, hogy ez az utam. És teljesen egyet értettem vele. Szeretek másokat meghallgatni, és engem tényleg minden érdekel. Erre nagy hangsúlyt fogok fektetni mostantól.
Nyitott vagyok mindenkire, mindenre. A saját problémáimat is megoldom ha észreveszem, hogy probléma van :) És rögtön itt az első megoldandó probléma amire most ébresztettek rá.
Annyira belemerültem a költözés utáni tennivalókba, a hétköznapi életbe, hogy szinte teljesen elhanyagolom az érzéseimet, lelkivilágomat. Nem hagyok időt gondolkodni, vagy csak úgy lenni. Úgy érzem mindig van mit tenni, sosem állhatok meg. Pedig pont erről „papoltam” sok-sok bejegyzésemben: arra van időm, amire szeretném. Vajon hol vesztettem el a fonalat, talán ki akarok kerülni valamit? Nem akarom hallani a gondolataimat? Nem, nem érzem úgy, hogy így lenne.
Ha magamba nézek, tudom, hogy már túl vagyok az elmúlt kapcsolatomon, már nem izgat, nem kesergek vagy bánkódok. Tehát nem ez lehet a gond. Mivel új helyre költöztünk itt is be kell rendezkedni, és egy kisgyerekkel nem olyan könnyű mint anélkül. Ez is lehet. No meg a pénzügyek. Szükségét érzem, hogy én is gondoskodjak magunkról, hogy valami pluszt adjak. Ennek érdekében beáldoztam ezt a három hetet.
Most úgy döntöttem, hogy leállok, nem pörgetem tovább az agyam, hanem inkább elkezdek azzal foglalkozni ami ténylegesen a feladatom és ami kevésbé köt ehhez a fizikai valósághoz. Ami megállja a helyét minden síkon, ami boldoggá tesz, ami jobbá tesz, ami feladatot ad, ami bíztat. És ez a tanácsadás.
Hamarosan kidolgozom a részleteket, hogy miként valósítsam meg a gyakorlatban – természetesen az ismeretségi köröm lesz az első forduló – de örülnék ha nemsokára ti is részesei lehetnétek. Érzem, hogy ebből valami fantasztikus fog kisülni. Nagyon jó úton haladok. Már ráléptem az ösvényemre, bár még csak rajta állok, nem tettem egy lépést se. Kezdetnek ennyi is elég. :)