112. NAP
Úgy érzem megvan a feladatom, sokkal céltudatosabb vagyok. Jó érzés tudni, hogy mi célból vagyok itt, és azt is, hogy a blogomnak és célja és segítő ereje van.
A tegnapi sorselemzős látogatásom során arra a tudásra is szert tettem, hogy mennyi tudás lappang bennem. :) Annyi képesség megvan már bennem,aminek belül tudom a hogyanját, csak ki kell ásni. Ezt jó érzés tudni, főleg, hogy mindig is azt éreztem, hogy különleges vagyok. Nem aféle „kiválasztott”, hanem az aki tudja mit kell tennie, meg is teszi és eközben örömét leli. Világ életemben ez volt a vágyam. Gondolom minden ember ezt keresi. Én most elkezdtem ásni. És ha valamit nagyon akarok, és belemélyülök hamar megvan a megoldás. És ez érdekel. Minden szükséges tudást meg akarok szerezni minél előbb, hova várjak. Megvan a életcélom! Látom a jövőm!
Végre valami amire azt mondtam, hogy igen, én is efelé hajlok, ilyesmit képzeltem el, csak azt nem tudtam, hogy képes vagyok rá. De megkaptam a szükséges helyről a megerősítést, úgyhogy innentől nincs megállás. Az ajtó visszafelé bezárult. A kulcsot eldobtam. Az ajtón még csöppnyi ablak sincs, és betekintést sem nyerhetek tovább a múltamba. Teljesen fölösleges. A múlt az elmúlt. Már megtörtént, ami most történik és az, ahogy erre reagálunk határozza meg, hogy mi lesz a jövőnk. És én ezt akarom :) Azt a jövőt amit most elképzeltem magamnak, amiben hiszek. Elindultam, boldogan, céltudatosan.
Igazán lelkesült vagyok végre, megint! Szeretem ezt az érzést. És annak is örülök, hogy egyre többen vagytok állandó olvasóim.
Újabban kislányom nem hajlandó napközben aludni, így kitolódik estére a blogolás. Gondolom nem bánjátok, a lényeg, hogy minden nap frissülök ;)