114. NAP
Annak, hogy nincs tévém, egyéb következményei is vannak.
Eltűnnek emberek. Például az utcán látok egy reklámot, vagy esetleg egy filmet, akkor általában megjegyzem, hogy:
- Hű de eltűnt ő és ő. De rég láttam. Biztos visszavonult stb.
Közben nem is tűnt el, csak az én szemem elől. Nem nézek tévéreklámokat, sorozatokat, és egyéb, csak tévében fellelhető dolgokat. Tehát az illető egyáltalán nem biztos, hogy eltűnt - sőt, biztos, hogy nem - valószínűleg csak az én szemem elől…:) Vicces erre mindig rádöbbenni :) És ugyanakkor arra is rájövök ilyenkor, hogy tényleg jó, hogy nem nézem azt a zajládát. Ráadásul minden ilyen feleszmélés egy újabb érdekesség a nap folyamán.
Vicces napokat hagytam magam mögött, és érzem, hogy folytatódik ez a sorozat. Komolyan mondtam, hogy ha humoros hangulatomban vagyok akkor ilyen emberekkel találkozom, ilyen körülményeket vonzok. Ez talán kevésbé bevonzás, de mindenképpen humoros:
Vettem valamit egy illetőtől, de előtte leleveleztük a részleteket. Mihálynak hívták, és minden emailem úgy kezdődött, hogy kedves Mihály..A sokadiknál már eléggé siettem és véletlenül elírtam a nevet. A válasza ez volt: Károly még nem voltam, ez új :) Hogy juthatott eszembe egy ennyire más név? Mindenestre örülök, hogy poénnak fogta fel, és mikor olvastam én is nagyokat nevettem, hát még utána! Rég nevettem ilyen jót! :)
A nevetés fárasztó is tud lenni. Olyan rég nevettem annyira, hogy fájjon a hasam a sok rázkódástól. Pedig de jó is az! Emlékszem, hogy régen a táborokban, vagy ha egy barátom nálunk aludt/ én náluk és már alvásidő volt, olyan jókat nevettünk. Mikor nem szabad, csöndben kell lenni, vagy csak nem illik. Az a tipikus párnába röhögés. És akkor minden vicces, alig bírod abbahagyni :)
Kevésbé vicces helyszín és alkalom, de jó néhány éve dédnagymamám temetésén is ránk tört a nevetőgörcs, mert annyira komikus volt minden. Szegény pap bácsi volt vagy százhúsz éves, a bibliát két és fél centiről olvasta – kb. nem is láttuk az arcát -, majd olyan hamisan énekelt, hogy az még több okot adott a nevetésre. :) Hát ez aztán a ciki helyszín és helyzet. Oda aztán tényleg nem illik. Bár olvastam, hogy vannak olyan népek, hagyományok, ahol nevetve búcsúztatnak. Ez is egy feldolgozási módja szeretteink elvesztésének.
Megvolt a mai humoradag, most a vidámvilág színpad behúzza függönyeit és begyűjti az elkövetkezendő napok anyagait is.