115. NAP
Amiben igazán hiszek, az a gyermeki én hasznossága. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen jó is gyereknek lenni. És ami még jobb, felnőtt fejjel gyermeki énünk irányításával cselekedni!
A belső gyermekünk élvezi az életet, észreveszi az apró örömöket, hangot ad tetszésének és nemtetszésének is. A gyermek nem titkolja vágyait, és jogosan követelőzik. Nem fél, csak ha a körülötte lévők megtanították rá. Állandóan felfedezne, kreatívkodna – és kreativitása kifogyhatatlan! Erre vágyom én is. Hogy ne csak néha, hanem nagyon gyakran így érezhessem magam.
Szeretnék bátrabb lenni.
Szeretném mindig tudni a megfelelő döntést – egyedül.
Szeretnék felvállalni.
Szeretnék örömködni.
Szeretnék minden nap belezuhanni a gondtalanság, reményteliség és a kifogyhatatlan kreatívság állapotába.
Ezt szeretném, és azon leszek, hogy elérjem.
Este gyönyörű esőzésben sétálgattam felettébb makacs kutyámmal. Mellesleg ő is megérne egy fejezetet, nem egyszerű eset. De most legyen elég annyi, hogy nála az eső fenyegetés és visszataszító, nagyjából totyog ilyenkor, lehajtott fejjel és néha rám néz borúsan, szemei pedig azt a kérdést tükrözik, hogy mikor megyünk haza?? Engem ez csöppet sem izgatott, hiszen ő egy kutya, az a dolga, hogy elvégezze a dolgát, mégpedig házon kívül. Az eső nem lehet akadály. És ha már én rávettem magam, hogy levigyem, bizony ő nem fog ledumálni erről szomorkás szemeivel!! Így hát folytattuk a sétát, az eső csak esett kitartóan. Néztem a tájat és a tárgyakat. Az autókat, oszlopokat…Olyan csodálatosan lemosott mindent az eső! Csak úgy ragyogott az összes autó. De nem az a szokásos esős-vizes ragyogás volt, sokkal tisztább. Rendkívül tiszta eső esett aznap. Mindenhol látszott munkája, tisztítóesőnek neveztem el.
A boltban összetalálkoztam pár mókás momentummal, például odatévedt a szemem az egyik újság szalagcímére, amin azt taglalták, hogy vajon ki lesz az ikszfaktor nyertese. Erre magamban az volt a teljesen őszinte reakcióm, hogy van ikszfaktor??Hihi...Jót nevettem magamon. Nem csak személyek, hanem műsorok is eltűntek a mindennapi életemből…
Fogalmam sincs, hogy jön ez ide, de nagyon szívesen megkérdezném tőletek, hogy mit gondoltok december huszonegyedikéről? Ki mit vár, remél?
Szerény személyem úgy véli, hogy semmi különös nem fog történni ezen a napon. De valami mégis. Utána szépen lassan – de gyorsabban mint azelőtt – elkezd megújulni Földanyánk, emberek sokasága kezd nyitni, felébrednek. Egy új korszak, új világ közeledik. A boldogabbik :) Alig várom.