117. NAP
Ez a Murphy nagyon jól megragadta a lényeget. Kissé burkoltan, de a Vonzás Törvényéről beszél ő is. Vajon mért van az, hogy mikor nagyon csöndben akarunk valamit csinálni akkor richtig nem sikerül? Egy kanál csörömpölve leesik, felborítunk valamit, kiborul valami…Nem véletlen, teljesen törvényszerű. Ilyenkor mindenki arra gondol, hogy jaj, csak le ne essen, csak ne zajongjak, csak óvatosan, nehogy kiboruljon. Ismerős, ugye? Ma velem is ez történt. Meg úgy általában minden nap legalább egyszer J Nem tudsz mit csinálni, csak teszed a dolgod, a lehetőségekhez mérten csöndben, nem aggódva a zaj miatt. Talán akkor egy idő után eltűnik ez a berögződés és tényleg csöndben tudunk maradni. :)
Mostantól úgy érzem elfelejthetem a valamit valamiért mondást. Az egész egy nagy önzőség. Meg kell tanulni úgy adni, hogy nem várunk/ kérünk érte semmit. Sokkal jobb érzés, már próbáltam néhányszor :) Sajnos tényleg nem sokszor, mert valahogy kicsi korom óta belém van kódolva egy bizonyos szintű önzőség, ami szerencsére – ébredésem és tudatosságom eredményeképpen – némileg alább hagyott. De még mindig nem az a szint ahol lenni szeretnék. Pedig igazán nem szeretnék így élni. Úgy, hogy féltem mástól a dolgaimat, szinte mindig viszonzást várok, és csak kevésszer jut eszembe magamtól egy önzetlen jócselekedet. Hogy lehet ezt fejleszteni?
Most már olyan energiák uralkodnak a világban – közeledve a december huszonegyedikéhez - , hogy csak egyszerűen rá kellene hangolódnom.
El kell engednem az anyagiakat. A földi dolgokat. A dolgokat amik „kellenek” és mégsem.
Mik is azok?
MobilTelefon. Nagyon hasznos dolog, de valahogy még is frusztrál. Szükségem van rá? Mi lenne ha csak az otthonin érhetne el mindenki? Mi lenne akkor? Hát nem dőlne össze a világ. De van egy kislányom. Ha nincs velem, szeretem tudni, hogy mit csinál, mi van vele. Ezért még egy ideig elviselem a mobilt. Tudom, hogy belátható időn belül a telekommunikáció csődöt mond, nekünk pedig kifejlődik/ előjön a régi tudásunk, mikor még gondolatátvitellel kommunikáltunk. Vagy a megérzéseinkre hagyatkozunk. Mindkettő tetszik.
Internet. Szintén hasznos, de rengeteg időt elvesz az életemben a sok érdekesség/ lehetőség amit ad. Valamiféle szűrő kellene hozzá. Vagy erősebb akarat? :) Szerintem ez sem tart soká, majd meglátjuk. Ami járulékos – költségek, időveszteség, áram
Hűtőszekrény. Hasznos, de például aki házban lakik, akár a kamrában, pincében is tarthatja amit a hűtőbe rakna. A mélyfagyasztást pedig el is hagyhatjuk – maximum télen a fagyban – különösen nem szeretem a felolvasztott ennivalót, se semmit ami a mélyhűtőből van. Járulékos – Áram, zaj, hely, plusz takarítás, ezekkel járó költségek
Mosógép. Jó,jó, Nem szívesen mosnám a ruháimat a patakban. Bár talán egy olyan életben nem kellene ennyit mosni, nem számítana némi gyűrődés, és aprócska folt. Vagy egyszerűen olyan ruhákat kellene hordani ami öntisztuló! Járulékos – Csövek, áram, víz, takarítás, zaj, karbantartás, hely, ezekkel járó költségek
Tűzhely. A tűzön is tudunk főzni, természetesen itt is dukál egy családi ház. Meg lehet oldani, és biztos finomabb is lenne minden. Járulékos – Takarítás, szerek, gáz, villany, hely, ezekkel járó költségek
Hajszárító. Egy olyan világban, ahol nem sietünk sehová, nincsenek időpontok, nm érzem szükségét. Legalábbis én régen nem is használtam – gyerekként – vártam, hogy megszáradjon, törcsit tekertem rá. Azon szerencsések közé tartozom akiknek ugyanúgy áll a haja szárítással és nélküle is, sőt a fodrász se tud extrémet varázsolni belőle csupán hajlakk vagy tupír használatával. :) Járulékos – Áram, zaj
A legnagyobb csodálója a világításnak vagyok. Nem kell feltétlenül áramról jönnie, de nagyon szeretem a karácsonyi égősorokat is. Imádom a gyertyákat – gyertyafényt, izzókat, lámpákat, a tűz fényét. Szívesen ellennék én gyertyafény mellett is bármikor. Csak be kell szereznem olyan fali gyertyatartót – nemrég láttam egy bútorboltban – amiben biztonságosan égethetem a hosszú gyertyákat, világítás gyanánt. Hú, az nagyon tetszene. Azt hiszem kérek egy olyat karácsonyra ;)