118. NAP
Majdnem elfelejtettem ide írni!
Most már aztán tényleg be kell, hogy valljam: mostanában sokszor bekerülök időalagutakba. Komolyan mondom! Van, hogy egy perc egy óra alatt telik el, de olyan is, hogy egy napot kettőnek érzek. Esetleg fordítva. Ma is ebbe a csapdába estem, mert annyi mindent csináltam, annyi helyen jártam, hogy teljesen komolyan meg voltam arról győződve, hogy már holnap van. :) És még erről mást is meggyőztem. :) De az az érdekes, amikor kb. egy órányi teendőt valahogy öt perc alatt elvégzek. Furcsa dolgok ezek. Tudom, hogy ezek mind az előttünk álló nagy változás, a Föld mágnesessége és egyéb számomra nem ismert folyamatok eredménye.
Megint „rákaptam” a kreatívkodásra is, pedig nem vagyok oda érte. Kislányom születése óta kezdtem el érdeklődni, hébe-hóba csináltam egy-két dolgot. Jó érzés belemerülni és saját kezűleg valami ötleteset, újat és egyedit csinálni. Mióta megvan a kislányom az idő felértékelődött. A szabadidő pedig egyenesen felbecsülhetetlen! Ilyenkor igyekszem másodpercek alatt elvégezni a szükséges „rosszat”, majd jön a lazítás :)
Emlékszem, hogy régebben még olyan is volt sokszor, hogy unatkoztam. Unatkozni? Egy gyerek mellett? :) Hihi. De jó ez így, mert legalább hasznosan töltöm az időmet. Az idő. Megint itt lyukadtam ki. Vajon mi bajom lehet vele? Talán az, hogy legtöbbször úgy érzem sürget. Telik az idő. Mindjárt itt a Karácsony is! De előtte még huszonegyedike.
Már csak a huszadika van hátra – tehát egy nap – és jön a huszonegyedike reggel. Egyre több reménnyel tekintek arra a napra. Egyértelműen tudom, hogy JÓ lesz. Ha nem történik semmi különös akkor is. Mert tudom, hogy az a nap a fordulópont és onnantól már megállíthatatlanul jön az Aranykor.
Nehéz erre most ilyenkor télen, karácsony előtt felkészülni. Vajon lesz karácsony? Más lesz?
Ez a kedvenc hónapom, várom az Ünnepet, készülök az ajándékozásra, a díszítésre, a hatalmas havazásokra és szánkózásra. Hogy tudnám ebbe a képbe beleilleszteni a korszakváltást? Egy esetlegesen olyan eseményt, ami alapjában változtat meg mindent. Talán pillanatok alatt. Lehet, hogy nincs felkészülési idő.
Aki tudja miről beszélek, az valószínűleg nem most hallja ezt először, vagyis volt felkészülési ideje. De hogyan? Csakis az jut eszembe, hogy várnunk, remélnünk kell a jobbat. Hinnünk kell benne, hogy ez már a legalja, és ezek után már csak jobb történhet. Földanyának se jó így. Neki is meg kell újulnia, de ezzel együtt az emberek gondolkodásán is változtatni kell. Hát ez készülődik már évek-évtizedek óta. De mára ez már annyira felerősödött, hogy csak az igazi „struccok” nem veszik észre jeleit. Tudom, hogy még sokan vannak így, de többen látnak mint nem. És ez jó. Ez örömmel tölt el, és reményt ad. Megadja a szükséges a hitet, ami átlendít ezen a Változó Világon.
Meditáció. Ki kellene próbálnom, itt az ideje…