124. NAP
Álom, lélek, karácsonyi hangulat… Nem is tudom melyikről írjak, de ezek kavarogtak ma a fejecskémben.
Nagyon különös álmom volt. Még sosem álmodtam ilyet, hasonlót sem. Egy repülőn voltam utas, ismerőseimmel. Elég közel szálltunk a földhöz, nézegettük a házakat, utcákat, épületeket, amikor is felfedeztem egy űrhajót. Nem csészealj formája volt, inkább olyan hosszúkás, és szinte ide-oda pattogott az épületek között miközben nem is érintette őket. Kicsit olyan volt mint egy gigantikus lufi. Elkezdtem mondani és mutogatni, hogy héj, nézzétek, ott egy UFO! Nem voltam túlságosan izgatott, se nem meglepett, csak egyszerűen azt akartam, hogy más is észrevegye. De senki nem reagált semmit. Olyan volt, mint mikor a filmekben egy szellem visszarepíti a főhőst fiatalabb korába, ő pedig beszélne a szereplőkhöz, de azok nem látják/hallják, hiszen itt ő is csak egy szellem. Ezután az alakzat kicsit szokványosabb formára váltott, szögletes csészealj lett. Elkezdett lassulni, és a gépünkhöz közeledett. Felül is voltak ablakok – legalábbis én úgy érzékeltem – így láttam, ahogy felülről közelít felénk, lassan, de határozottan. Éreztem, hogy valamit/ valakit szeretne, mutatni akar valamit, és nem féltem. Mikor már nagyon közel volt, belényilallt az érzés, hogy engem akarnak, értem jöttek. Hirtelen meditatív állapotba zuhantam, lefeküdtem és teljes nyugalom lett úrrá rajtam, miközben vártam, hogy beszippantsanak. Az ajtó már kinyílt, fényesség áradt bentről, és ekkor azt gondoltam, hogy jaj de jó, végre engem is beavatnak én is megtudok valamit… És ekkor felsírt a kislányom. :( De miért pont akkor? Nagyon kíváncsi lettem volna a folytatásra, végre egy izgalmas álom! Ja, és miközben ezek történtek, álmomban azt gondoltam, hogy lehet, hogy nem is álmodok, csak olyan mintha álmodnék és közben ez a valóság és minden megtörténik.
Hallottam már ilyenről. Nem mondom, hogy túl sokat foglalkoztam a témával, de abban egyértelműen hiszek – tudom -, hogy van rajtunk kívül más civilizáció is. Több is. Az álmomban határozottan a jók jöttek el. Hogy mit jelenthet ez? Nem sok fogalmam van róla, de úgy érzem jót. Az is lehet, hogy tényleg ők üzentek nekem az álmom által. Ki tudja.
Meglepő, de reggel több álmom is felidéződött. Mindet egy éjjel álmodtam. És annyira függetlenek egymástól! Vagy mégsem? :)
A másik a Házammal kapcsolatos. Kicsit halványabban dereng, de annyi biztos, hogy Siófokon egy nagy kerttel és Balaton parti kapcsolattal rendelkező házat ajánlottak fel nekem. Nem tudom kicsoda és miért. Nagyon örültem neki , de mégsem, mert nem a parton szeretnék, és nem egy ilyen nagyvárosban. De végülis az álmom végére azt sütöttem ki, hogy azért jó lesz.;)
Jó érzés volt ott lenni, és az is, hogy tudtam ez vágyaim kinyilatkoztatása. Közeledek.
Álmunkban nem teremtünk. A vonzóerőnk olyankor „ki van kapcsolva”. Tehát nem kell megijedni a rémálomtól, nem fog bekövetkezni, csak ha sokat agyalunk utána rajta, félünk és el is hisszük.
A pozitív álmok abban segítenek, hogy szabadjára engedhessük fantáziánkat. Ilyenkor felsőbb énünk életét éljük, mindenre képesek vagyunk, szabadságunk és lehetőségeink határtalanok. Még is olyan életszerűek, hihetőek az álmok. Ha visszaemlékszek rájuk, akkor néha nem tudom eldönteni, hogy ez megtörtént vagy csak álmodtam? Ezért is jók a pozitív álmok, segítenek a vonzási folyamatunk erősítésében, azáltal, hogy reálisabbá, elképzelhetővé teszik vágyainkat. Ez nagyon jó dolog. Valószínűleg egy igen jól sikerült vizualizáció is felérhet egy életszerű érzéssel. De nekem ahhoz még sokat kell gyakorolnom.
A többi álmom most nem jut eszembe, de ez a kettő volt a legérdekesebb.
Karácsonyi hangulat…Olyan jó volt délelőtt sétálgatni a házak mentén, ide-oda belesni, világítottak az ablakok, néhol kitűntek a karácsonyfacsúcsok. Meghitt, békés volt a légkör. Örömmel fedeztem fel az erkélyeken a műfenyők dobozát. :) Amióta meghallottam azt a mondatot, hogy „nem akarok egy haldokló fát végighúzni az utcán, majd felállítani a lakásomban” máshogy látom a dolgokat. Röviden annyi, hogy eddig sem pártoltam az igazi fenyőt, de most megerősítést kaptam.
Megnéztünk egy sokak által ajánlott „igazi karácsony filmet”, Túlélni a karácsonyt. Hát, inkább azt a címet adnám neki, hogy Túlélni ezt a filmet. :)
Ezután rádöbbentem, hogy én mennyire kinőttem a tipikus amerikai filmekből. Semmit nem adnak, csak elveszik az időm. Ahogy változtam, úgy lettek értéktelenek ezek a dolgok. Most már csak olyan filmet nézek meg aminek mondanivalója is van, vagy nem amerikai :) Ha pedig felüdülésre vágyok megnézek egy Jóbarátok –ot.
A mai listán a Felhőatlasz van, erről majd holnap.