125. NAP
Akármennyi ideje is lakok a Házamban, hálás vagyok, minden nap, hogy itt lakhatok. Az az érzés lebeg minden nap – de már az első naptól, sőt, beköltözésem előtt is -, hogy itthon vagyok. Megérkeztem. Itt kiteljesedhetek, önmagam lehetek és a határtalan szabadság és lehetőségek állnak előttem. Életem új értelmet nyer, vágyaimat könnyebben, gyorsabban megvalósítom – szinte azonnal - , mert már pontosan tudom a hogyanját. Hiszen abban a Házban élek amire vágytam! És honnan kerültem én ide? Hogy jutottam hozzá? A Vonzás törvénye és felsőbb énem irányításával. Az Univerzum erői jó irányba tereltek. Hittem magamban és a vágyaimban. Hittem az igazságban, mertem remélni, tudni.
Képzeletben teljesen más volt ez az élet. A valóságban mindent megad amit csak szeretnék! Szinte hihetetlen, de mégsem, mert tudom, hogy ilyen az élet, ilyen az erőm, erre vagyok képes, és erre születtem, hogy boldogan, kiteljesedve éljek. Nem feltétlenül a Ház maga kellett ehhez, de az itt létrejött életesemények, érzések és maga a tudat, hogy mindezt elértem hatalmas erőt adott nekem. Már nincs kétségem. Már nem félek semmitől. Bátran nézek jövőm elé, mert tudom, hogy boldog lesz és tökéletes. Olyan amilyennek képzelem, vagy még jobb. Most teremtem a jövőm. És amit most elképzelek fenséges! Más szóval nem is jellemezhetném…
Hideg, téli nap van, kicsit latyakos, de nem vészes. A nap nem süt, egy percre sem. De engem nem zavar! Ez a nap is tökéletes!
Korán kelünk, álmoskásan, pizsamában megreggelizünk. Amerikai palacsintát eszünk, a páromnak ez a reggeli specialitása ;) Minden olyan békés, boldog, otthonos. Mindannyian otthon vagyunk. Szeretetben, egyetértésben élünk.
Kislányom imádja ezt az újfajta reggelit, de mint mindig most is többet kíván a szeme mint a hasa :) Nem baj, majd mi megesszük. Házi lekvárral, házi tojással, friss házi tejjel. Mennyei.
Jóllakottan leheveredünk a kanapéra, és onnan nézzük a csodálatos reggeli Balatont.
Nem nézünk az órára, nem is nagyon van a Házban. Csak a pillanatoknak, perceknek élünk. Imádjuk az életünket. Nem rohanunk sehová, a páromat se köti semmi.
Együtt játszunk a kislánnyal, majd beviszem az oviba. Nem akármilyen óvoda ez. Nemrég nyílt a környéken, Magyarországon egyedülálló. Kis csoportok vannak, a program nagyjából kötetlen, a foglalkozások lényege pedig a kreativitásuk fejlesztése. Képességeik felszínre hozása, amíg még a felszínen van. A dadusok képzett gyermeklélek-ápolók, ismerik az Univerzális törvényeket, nyitott beállítottságúak és nem hazudnak a gyerekeknek. Az ovi addig tart amíg nem megyünk értük, de van egy bizonyos korlát. Kislányom nagyon szeret oda járni, és én is minden nap tanulok tőle valami újat.
A saját főnököm vagyok, van, hogy otthon dolgozok, van, hogy elmegyek, intézkedek. Nagyon élvezem. Azt csinálom amit imádok, kreativitásom minden nap új oldalát mutatja meg. Nem mellesleg remekül megélünk, a pénz egyáltalán nem kerül szóba, de nem vagyunk kiskirályok.
A párom ért a házimunkához, igazi ezermester. Szeret gondoskodni rólunk és ahogy én, úgy ő is azt gondolja, hogy minket az ég is egymásnak teremtett. Nagyon boldogok és hálásak vagyunk, hogy ilyen fiatalon összetalálkoztunk – egyáltalán nem volt véletlen – és még annyi felejthetetlen évtized vár ránk. Ahogy a nagykönyvben meg van írva – kapcsolatunk harmonikus, szeretetteljes, imádja a kislányomat és ő is őt. Már az eljegyzés is megvolt, hamarosan esküvő ;)
Ugyan az idő nem éppen arra hívogat, hogy kimenjek, de drága kutyusaim édes szeme mindent elárul: Gyere ki, hagyd ott a meleg Házikót,gyere játssz velünk! Úgy szeretnénk!
Már öltözök is, jó melegen, sártaszítón. :) Még ki se léptem teljesen, de alig bírok mozdulni a kutyusok örömétől :) Futkározunk, labdázunk, majd elviszem őket sétálni. Jó nagy kört teszünk, és ha jól tudom még nem fagyott, így a Balatonba is megmártózhatnak. Ez az igazi öröm nekik, hiszen ők vízi kutyák. Előveszem a fényképezőt és igazi művészi képeket csinálok a fürdőzésről. Kislányom imádja nézegetni őket.
Hazaérve már mindannyian fáradtak vagyunk – a kutyáknak erre elég öt perc szundi – de én azért ledőlök az ágyamba egy kicsit. Fél órácskát aludtam, még mindig nagyon korán van. Munkálkodok még egy kicsit, megmelegítem az ebédet, mert a párom hazajön, hogy együtt együnk. Gyertyát gyújtok, karácsonyi zene szól, igazi romantikus ebéd. A karácsonyfa világít, mi falatozzuk a finom ebédet, és minden egyes falatot kiélvezünk. Ha van maradék amit már biztos nem eszünk meg, akkor megy ki a komposztba. Örülni fognak neki a növényeim. Mind meghálálja.
Ebéd után megint egyedül maradok, nekilátok a munkának. Új ötleteim támadnak, amitől felvillanyozódok. Ez megalapozza a napom további hangulatát.
Átmegyek egy barátnőmhöz, segítek neki, közben jól elcseverészünk. Üdítő a társasága, imádjuk egymást. Együtt elmegyünk a gyerekekért – ugyanis nagyjából egyidős az övé is – majd mindannyian átmegyünk hozzánk. Eszünk általam készített sütit, nevetgélünk, élvezzük a játékot és a gondtalanságot. Az újult erővel csaholó kutyusokhoz kimegyünk, és így négyen jól megfuttatjuk őket. Fogócska-bújócska, minden amit ki lehet találni. Úgy tűnik a gyerekek fáradhatatlanok. Sebaj, este jobban alszanak. ;)
Már elmentek barátnőmék, mikor hazajött a párom. Irtó jó kedve volt, valami izgalmas dolog történt vele. Elmeséltem neki az én izgatottságom okát is, majd nagyot mosolyogtunk egymás boldogságán. Rám nézett, és a szemei elmeséltek helyette mindent. Úgy éreztem, hogy az egész világ az enyém, minden a helyén van és semmi negatívum nem furakodott be a gondolataimba. Csak az öröm a boldogság, a megelégedettség, a hit és a vágy. Feltétel nélkül hittem, nem vártam semmi rosszat, olyan, hogy de mi van ha… nem is létezett az életünkben. Csak a most. Csak a ma. Ma vagyunk boldogok, ma kerek a világ, ma megvan mindenünk, ma vannak vágyaink, ma vannak reményeink. Ma szeretünk! Ma minden tökéletes és ha ezt ma így gondoljuk, akkor holnap is így lesz, mert holnap is ma van.
Esti fürdetés és a vacsora következett. A párom szépen megterített nekünk és isteni lakomát csapott. Úgy jól laktunk, hogy a kislányomnak elég volt egy mondat az esti meséből, már nagyban álmodott. Csöndben behajtottam az ajtaját, lementem a földszintre, és odaültem a kanapéra életem férfija mellé. Vállára hajtottam a fejem, megcsodáltuk a Balatont, majd egy halk Szeretlek- et suttogott, én pedig elmosolyodtam és becsuktam a szemem.
Álmomban a múltban jártam. Budapesti karácsony, tízemeletes panelház, én pedig a kanapén ülök és nagy lelkesen a blogomat írom.