126. NAP
A mai és a tegnapi napom merőben más volt, holott mindkettőben a karácsonyi rokonlátogatás volt a program.
Elképesztő, hogy milyen fura egy olyan társaságban lenni, már a mai gondolkodásommal, ahol egész nap maximum egy cm-rel a föld fölött járnak. A téma mindig változatlan és egysíkú. Semmi újdonság, semmi nagy gondolatok. Persze, tudom, hogy nem erről szólnak ezek a látogatások, de azért mégsem kellene megtagadnom magamat és a gondolataimat?!
És nem is kellett. Mert bármilyen meglepő, ott és akkor nem jöttek a gondolatok. Tudtam, hogy ki vagyok és hol a helyem, mindenről tudtam, de nem éreztem szükségét és a vágyat sem arra, hogy bármi felemelőbb, mélyrehatóbb témába belemenjek. Erre a hazaérkezésem után jöttem rá. Nem mondom, hogy negatívak voltak az energiák, de nem is serkentők. Olyan állóvíz.
Régóta vágyok rá, hogy egy olyan társaságba kerüljek, vagy legyen egy olyan szituáció ahol végre sziporkázhatok, elevenemben vagyok, és úgy érzem, hogy világmegváltó gondolatokat osztok meg. J Ez talán nagyképűen hangzik, de szerintem mindenki érzi azt néha, hogy amit most mond az nagy erővel bír, és nagyon fontos. Érezni kell, mert az jó érzés. Önbizalmat és erőt ad. Ez hiányzik nekem. De hamarosan megkapom.
A másik társaság gondolatai már jobban közelítenek az enyéimhez, de ők még nem elég nyitottak. Mindenestre a légkör kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb és boldogabb volt. És hogy az mennyit számít!
Sokan észre sem veszik, hogy hova csöppentek. Hol vannak, miről beszélnek. Azt sem látják, hogy nem boldogok és kényszerből vannak ott ahol vannak. Kötelező. Én most ünnepekkor minden találkozóra okkal mentem, de nem kényszerből. És sokkal jobban alakultak mint tavaly.
Egyébként azt hallom mindenhonnan, hogy az idei karácsony meglepően békésen telt. Ez határozottan jó jel. Mi is ezt tapasztaltuk. Ahol eddig feszültség volt, ott béke van, vagy csak apró nézeteltérés. Ez az Aranykor. Érzem a békét, és kérek még belőle! Szeretem ezt az érzést! Olyan békés :)
***BÉKE***