135. NAP
Mozgalmas napom volt, de jól esett.
Ma ünnepeltem. Elköltözött a kislányom genetikája a közvetlen környezetünkből, végre több béke jut nekünk is. Sokat dolgoztunk, pakoltunk, vitáztunk, de végül estére oldottabb lett a légkör, mert mindketten tudtuk, hogy hamarosan könnyebb lesz. Jól éreztem magam, bár kicsit kettős ez az érzés. Fura is, jó is meg rossz is, de nem annyira. Végeredményben már megint minden úgy van jól ahogy van. :)
Érzem, hogy lehullott rólam a „kötés”, szabad vagyok, azt kezdek magammal amit akarok. Amikor említettem a tavaszias időt arra is gondoltam, hogy a pasik is úgy viselkednek mintha tavasz lenne. Talán érzik, hogy „szabad” vagyok? Mindenesetre jól esik. :)
Minden határozott jó irányba halad, és tényleg érzem, hogy felgyorsultak az események. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy itt az Aranykor, minden úgy alakul ahogy szeretnénk, kevésbé viselnek meg a dolgok, könnyen átsiklok felettük, és másnap vagy már aznap valami újabb öröm ér. Ilyen ez az év. És mostantól minden év. Csak az örömre van lehetőségünk. Ne keressétek a bánatot, most könnyebb megtalálni a boldogságot. Ott van a levegőben, csak be kell szippantani. Mély levegő, és már boldogabb is vagyok. :) Ilyen egyszerű lesz mostantól? Tényleg semmi nem tud úgy kihozni a sodromból mint tavaly. Lenyugodott a lelkem, kinyílt a szívem, várom, hogy megtalálja az útját…
Sikerek, sikerek hátán. Minden egyes napon van valami ami feldob. Állandó a lelkesedés. Sosem állunk meg, és nincs unatkozás. Szeretem az izgalmat. Várom a továbbiakat.
Az Örvényben vagyok, és olyan erősen visz, hogy képtelenség kiszállni. De nem is akarok, eszemben sincs…
Elképzeltem, hogy forog velem a világ és eközben ezek a szavak ugrottak be…Képek, hangok, öröm, boldogság, szerelem, szeretet, szépség, fény… Ez egy tökéletes világ.