136. NAP
Esik végre, esik, én megmondtaaam. :) Olyan ez a hóesés mint amikor vak futóversenyt rendeznek: jó jó, megyünk már, csak megyünk össze-vissza amerre visz a szél. Nagyon vicces. Hát, nekem ez jutott eszembe amikor kinéztem az ablakon. Később, már érzésből is tudták, hogy hol a helyük, hosszá szoktak a helyzetükhöz, és szépen sorban, ahogy lennie kell, úgy szakadt rám a havas ég. Semmi pénzért nem hagynám ki a látványt, ami elém tárul ha egy utcai lámpa alatt magasra emelem a tekintetem. Fantasztikus! Ahogy hullnak rám a hatalmas pihék, és csak szakad és esik, csodálatos. Órákig bírnám nézni, ha egyedül állnék az utcán. De általában nem egyedül sétálgatok.
Az Univerzum figyel rám, az Univerzum támogat és feltétel nélkül megadja nekem amit igazán szeretnék. Nagyon jó érzés ezzel a mindent behálózó gondoskodás-tudattal élni. Korábban hogy mehettem el mellette? Hogy lehet, hogy csak „éltem”? Még mindig jócskán kiforratlan és gátlásos vagyok sok téren, de bizton állítom, hogy hatalmas fordulatot vett az életem. Nyitott vagyok, olvasgatok, hiszek, remélem, akarok, vágyok…
Nem érdekel a nagyvilág. Nem érdekelnek a hírek, nem érdekel az adó, nem érdekel a hitel, nem érdekel a nyugdíj…Köszönöm, hogy félretehettem korábbi életemet, és kinyíltak előttem a kapuk. Régóta kerestem a kulcsot. De tudat alatt.
Tudat alatt mindig is voltak világmegváltó gondolataim. Tudat alatt mindig is kételkedtem abban, hogy csak ennyi lenne az élet. Mindig is hittem a természetfelettiben. Ami most már számomra nem is természetfeletti, mondhatni természetes. Azért még nem láttam repülő embert, de vízen járót igen. :) Ahhoz, hogy én is előhozhassam ezeket a képességeimet sokkal nagyobb akarás és kitartás szükségeltetik. De még nem tartok ott. Még sok minden egyébre várom a választ – magamtól. Felsőbb énemtől kell kérdeznem, úgy gondolom megbízható forrás. :)
A forrásenergia kiterjesztései vagyunk. Bármire képesek vagyunk amit csak el tudunk képzelni.