138. NAP
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én rühellem az idézeteket. Egyre többel találkozok szembe a neten, és kiakasztanak. Mégis mi értelmük? Soknak persze nagy igazsága van, de inkább az fitogtasson velük aki írta! Valahogy hiány van az önálló gondolatokban. Vagy csak nem merik az emberek kimondani.
Korábban ha kaptam egy romantikus smst, általában sose hittem el, hogy saját szerzemény, pedig az volt. J Ez az amikor visszájára fordul valami, amikor a kérdés, hogy mi is volt előbb, a tyúk vagy a tojás?
Ilyen a világunk jelenleg, mindenki keresi az igazat amit kissé nehéz felfedezni. Vagy inkább elhinni.
Szeretem az igazságot tudni. Akarom tudni az igazságot, mindig, mindenről. Legtöbbször miután megtudom már egyáltalán nem izgalmas a dolog, de hát ilyen ez.
Végre megint „rá mertem nézni a Házamra”, nem adták még el juhú! :) Még mindig rám vár, mi mást tehetne? Ha egyszer én VONZOM? :) Hiába mennek az érdeklődők, hiába fizetnének azonnal, a Házam nem adja oda magát akárkinek! Az Univerzum már foglalózta nekem!!! J Köszönöm Univerzum, köszönöm Angyalok, aki őrzitek.
Mikor újfent – sok idő után – végignéztem a Házam képeit, még mindig az otthonos érzés járt át. Mintha már ott laktam volna, csak ideiglenes költöztem ide, és várom, hogy mikor mehetek oda vissza.
Vége van az ünnepeknek, talán már igazi tél se lesz, közeledik a tavasz és itt az újév, a kétezer tizenhármas. Egyre jobban vágyom megint oda „vissza”, „vissza” a Házamba.
Tudom, hogy az életfeladatom, a munkám nem lesz helyrajzi ponthoz kötött, így bátran költözködhetek, bátran mászkálhatok. Csak tudnám, hogy mi lesz az?? Kitől kérdezzem, hogy jöjjek rá? Csak saját magam adhatom meg erre a választ? Felsőbb énemet kell kérdeznem.
Neki is látok.