139. NAP
Próbálkoztam, elmélyültem este, hogy rájöjjek mi is a konkrét feladatom, de megint elaludtam. De jó lett volna régebben is ezt alkalmazni, mikor olyan nehezen aludtam el! :)
Örömmel jelentem, hogy beteg vagyok. És ez azért örömteli, mert igazából nem is vagyok az. Egyáltalán nem. Ez egy tisztulási, megújulási folyamat, melynek már nagyon eljött az ideje. Semmi komoly egyébként, csak egy kis nátha, de nálam az is sok, tudván, hogy egyáltalán nem szoktam beteg lenni.
Érdekes, mert mikor beköszönt a tél, egyre több ember magyarázza nekem, hogy vírusok így meg úgy, meg vigyázni kell, és ha lesz egy kis enyhe idő az pont jó arra, hogy mindenki elkapjon mindent.. Én ilyenkor mindig azt mondom, hogy engem nem izgat, mert nem szoktam beteg lenni. Általában hüledeznek, meg örömködnek, hogy dejó neked… Pedig ezt mindenki megtehetné megáért amit én teszek. Egyszerűen beépítettem a tudatomba, hogy én egészséges vagyok. Ha beteg emberek között vagyok még akkor sem kapom el. Valószínűleg az is hozzásegít, hogy gyerekkoromban sem voltam egy beteges típus, de továbbviszem ezt most is.
Most már tényleg itt a tél, végre a hó is megmaradt – mi több, tegnap egész nap szakadt! Maga volt a Mennyország. Még most is az ha kinézek az ablakon. :)
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem állati lassan telik ez az év. Még csak kilenc nap telt el, de olyan mintha egy hónapja szilvesztereztünk volna. Talán így kapunk időt céljaink megvalósításához? Nekem tetszik a gondolat ;) Megkapom az időt, megkapom a támogatást, megkapom az ihletet és a lehetőségeket. Csak ezekre vágyok!
IHLET
TÁMOGATÁS
LEHETŐSÉG
SIKER
Ez az én rangsorom. :)