140. NAP
Új beszélgetőpartnerem akadt, a kutyám személyben. A napokban többet megyek vele egyedül sétálni - jót tesz a friss levegő és a csönd – és ilyenkor vele beszélgetek. Nagyon muris. Tegnap felfedeztem, hogy ő az én csendestársam, fejtegethetek én neki akármilyen elméletet, a reakció nulla. Hát ezen nem lepődtem meg, mit is vártam egy kutyától – főleg ettől! – de azért mikor erre rájöttem megint nevettem magamon, mert én csak mondtam a magamét séta közben, meséltem neki, beszélgetést kezdeményeztem, és csak egy kis idő után jöttem rá, hogy nem is érti és nem is reagál rá. :) Azért jól elvagyunk, néha kell egy csendestárs is aki meghallgat.
Ennyit az estéimről.
A nappal ma furcsán telt, mert annak ellenére, hogy van hó, és marad is, még sem vagyok ettől olyan boldog. Talán túlságosan vártam és már eltűnt a varázs? Persze ha sétálok rajta és körülnézek nagyon szép, és akkor örülök, de nem ujjongva ahogy szoktam. Talán az is homályosíthatja az élményt, hogy a kislányom belépett a hiszti korszakba? :) Este azért csodálatos a táj a lámpafényeknél.
És mennyivel csodálatosabb lesz a Házamból nézve! Körülöttem szűzhó, hatalmas fák, és a csillogó Balaton, hű! :) Imádni fogom ott a téli estéket.
Egy nap többször rádöbbenek arra, hogy vonzok. Arra, hogy ez egy folyamat, nem azonnali és nem feltétlenül feltűnő. Lehet, hogy az lenne ha más szemmel nézném a világot. Néha csak később jövök rá, hogy mit vonzottam és hogy, és miket hozott elém az Univerzum annak érdekében, hogy megkapjam. Mulatságos a jeleket figyelni, és érdekes is. Erre minden nap emlékeztetni fogom magam, így sokkal hatékonyabb, magabiztosabb és reménytelibb vagyok. Pluszt ad. Azt, ami a hitemhez kell.
A Házamhoz is minden nap kapok megerősítést, és egy ideje határozottan érzem, hogy közeledik a „Balaton érzés”. Közeledik a célom, és megállíthatatlan. A távolba és a mára tekintek, nem pedig a holnapra. Ez az új elvem. Ugye az élj a mának teljesen helyénvaló, én is ezt vallom, mert minek keseregni a holnapon amikor valahogy úgy is lesz, de biztosan csak a mostot tudhatod. Viszont a távolabbi jövőbe pedig azért jó betekinteni, mert elég messze van ahhoz, hogy reális legyen, hinni tudjak, remélni, és tudjam is, hogy úgy lesz. Ez által boldogabbak a mostjaim. :)