145. NAP
Ma megint rá kellett jönnöm, hogy bizonyos eseményeket nem lehet sürgetni. Nem lehet mindennek elébe menni. Hiába akarnám, hiába kész a terv, ha az Univerzum nem úgy tervezte a teljesítését, és én semmit nem tehetek.
Én csak annyit tettem, hogy megfogalmaztam a vágyam, töretlenül hiszek benne. Csupán ott rontottam el, hogy a részleteket túlságosan is kidolgoztam. Nem kellett volna. Pedig én ilyen vagyok, ügyelek a részletekre, vagyis inkább csak azok érdekelnek. J Szóval ennyi, mennek a dolgok a maguk rendjén. A rendelésemet leadtam, hitemet nem veszítettem, csak rá kellett erre jönnöm, ahhoz, hogy elengedhessem és ezáltal beengedhessem. Na, ez már egész üdítően hangzott. Magamat is sikerült jobban meggyőznöm. :)
A Vonzás Törvénye így működik. Figyelem azért „munka közben” is, nagyon izgalmas. Újfent kíváncsian várom, hogy s miként teremti meg a lehetőségeket vágyam eléréséhez.
Boldog órák, boldog napok. Boldog várakozás. A biztos tudás sokat segít nekem.
Azt hittem már mindent tudok, azt hittem bennem van az egész, azt hittem már nem érhet meglepetés és ösztönszerűen viszem végig a megvalósításaimat. Tévedtem. Az Univerzum mindig előrukkol némi meglepetéssel. Na meg én is meglepem magamat, mikor elfelejtek alapvető dolgokat, majd úgy eszmélek rá mintha sose hallottam volna. :) Na de kérem, ehhez talán még fiatal vagyok!!!
Szeretlek Univerzum!
Szeretem az izgalmat!
Szeretem a beteljesülést!
Szeretem a vágyakozást!
Szeretem, hogy tudom amit tudok, és néha amit már tudtam újra megtudom. :)
Minden nap egy meglepetés.