153. NAP
Még csak január huszonharmadika van? Komolyan? Hogy lehet, hogy még mindig nem telik az idő? Á, nem baj, csak még mindig furcsa.
Viszont minél lassabban telnek a napok – amit amúgy úgy érzek, hogy csak úgy röpülnek – annál több a teendőm és kevesebb az időm. Nem is teendő, hanem inkább dolgok amiket csinálni szeretnék. :) Besűrűsödtek az ilyenek. :)
Eddig se unatkoztam, de most meg aztán csak kapkodom a fejem, hogy éppen mit is csináljak, hogy jól is érezzem magam, és legyen időm mindenre, és a kislányommal is ott legyek, és figyeljek is rá, és közben elmélkedjek a világ dolgairól, közben szülessenek az új ötleteim, írjak is ide, lazítsak is egy kicsit, no meg aludni sem árt. :)
Jól van ez így. Hamarosan átveszem a ritmust és minden simán fog menni. Bár most sem panaszkodom. :)
Normális esetben a januárom egyáltalán nem szokott mozgalmas lenni, izgalmas meg főképp nem. Hát most így esett.
Köszönöm Univerzum! És én megmondtam, hogy izgalmas idők állnak előttem! Amiket le is írok és akarom is, mind egy szálig megtörténnek. Ez az én eszközöm.
Nagyon jól tudom már egy ideje – bár korábban ihletettség szintjén álltam neki leírni - ,hogy ha van valami amit szeretnék elérni azt le kell írnom. Pontosan úgy ahogy szeretném. Ilyenkor szárnyal a képzelet, és már írni is nagyon jóleső érzés.
Majd mikor elérem a célom nem is biztos, hogy egyből eszembe jut, hogy ezt én már le is írtam. Van, hogy hetekkel később nézem meg az írást, és látnátok a döbbent arcomat miközben olvasom! A másik az öröm és a sikerélmény, amit tetőz a sok-sok egyezés a leírt és a beteljesült között.
Ilyen a Vonzás Törvénye. Az elején különböző taktikákat kell alkalmazni, rá kell venni magunkat, hogy a szerint éljünk, míg végül ösztönös lesz a jó megteremtése.