155. NAP
Az jutott eszembe, hogy már elég régóta lakok ezen a környéken ahol, és elég sok emlék köt ide.
Mikor sétálok az utcán - különösen ezeken a borús napokon (na már megint, ez lett a rigolyám :) ) – néha eszembe jut, hogy anno, vagy éppen egy nap itt és itt ezt csináltam. Vele itt sétáltam, vele itt futottam, vele ott játszottam, itt vártam, ott bóklásztam stb. Az évek telnek, és az emlékek csak halmozódnak. Újabbak jönnek hozzá, jobbak vagy éppen mások. Nagyon izgalmas ezekre visszaemlékezni, néha azt is elképzelem, hogy egy adott helyszínen egyszerre van ott mindenki akivel ott valaha is találkoztam. :) Eléggé vicces lenne, de felettébb érdekes! Ilyeneken töröm a fejem néha, na jó, annyira nem kell törni, csak úgy átfutnak a gondolatok, elidőznek, vagy továbbfűzöm őket. Tetszenek, persze, hogy csak a nekem tetsző emlékekre emlékszem. :) Nem hazudtolhatom meg magam, már nem is jut eszembe kellemetlen emlék!
Az emlékek jók, az emlék örök. Néha jó visszagondolni rájuk, és feltölteni magam. Azon már nem lehet változtatni, mert az múlt, de rágódni se szoktam rajta. Csupán felidézem a szép pillanatokat és jól érzem magam, néha csodálkozom, hogy milyen volt a múltbéli énem.
A múltba és a jövőbe lehet kapaszkodni. Ami elmúlt, szép emléke feltölt, ami pedig eljövendő az adja a hitet és a kitartást.
Szép a múltam, szép a jövőm, jó a kedvem, szép az életem. :)