156. NAP
Hihetetlen mire képes az Univerzum! Csák ámulok, bámulok mikor leesik a tantusz!!
Elég morcos, és meglehetősen stresszes hangulatban ébredtem, így kezdtem a reggelem, ráadásul ez kihatott a kislányomra is és jöttek a rosszalkodások. Na persze ez nem segített.
Próbáltam felidézni, hogy miket is olvastam erről, mi van akkor ha igazán rossz kedvem van és nem látom a kiutat, mit tegyek, mire gondoljak? Csak az jutott eszembe, hogy forrásom, benső énem magasztal engem. Benső énem tudja, hogy tökéletes, egyedi lény vagyok, benső lényem nem érti, hogy én ezt miért nem tudom? Hogy egyáltalán mi okom is lehetne a búslakodásra? Hiszen minden megvan bennem amire szükségem van, rengeteg képességem van mellyel jobbá tehetem az életemet. Rengeteg új és régi vágyam van, amik alig várják, hogy nagy örömömre kibontakozzanak. És én erre mit csinálok? Mindezt elfelejtve idegeskedek, elrontom mindenki kedvét egy olyasmi miatt aminek semmi értelme. :) Na, hát ez így elég jól hangzik?
És mikor még csak ott tartottam, hogy rossz kedvem van, és mindent kezdtem egyre rosszabbul látni, holott belül tudtam, hogy ez mennyire nagy ostobaság, és értelmetlenség, na akkor kezdtem elengedni a dolgot. Már annyira túlagyaltam, hogy az mesébe illő, végül feladtam, és megint eszembe jutott, hogy legutóbb is pont így tettem. Mikor is? Pontosan egy hete. És mi lett a vége? Az amit akartam. Megkaptam amit akartam. Az Univerzum elhozta nekem a Vonzás Törvénye által. Sokáig figyelt engem, és várta, hogy végre lecsillapodjak, elengedjem, és átadhassam magam a megengedés állapotának. Ez is megtörtént. És megérkezett életembe egy újabb vonzásom. Az elengedés utáni napokban.
Akkor ha ezt most végigfuttatom, arra lyukadok ki, hogy oké, most elengedem, átbillenek megengedésbe, hagyom, hogy dolgozzon helyettem az Univerzum. És kész.
Ja, még azt kifelejtettem, hogy séta közben mikor már „billentem megengedésbe”, jött egy bevillanás, egy találkozás, ami újra felnyitotta a szememet, új reményt, új gondolatokat adott. Tudtam, hogy nincs megállás, csak továbbra is bíznom kell magamban és az Univerzumban.
Ismét köszönöm Univerzum!!!
Hálám kifejezhetetlen, de vajon miért nem hiszem el mindig azt amit mélyen belül már tudok?