157. NAP
Drága Univerzum, most már csak arra szeretném megkapni a választ, hogy legyek kevésbé türelmetlen? Mert te csak küldöd nekem a jeleket, ráadásul egyre sűrűbben, de mégis, van egy rövidke idő, amikor kizuhanok elégedett állapotomból és elkezdek aggódni. Elfelejtek mindent amit eddig tanultam. Ez az én türelmetlenségem.
Annyira gyorsan várom a választ, hogy talán úgy még senki se kapta meg. Na jó, lehet, de akkor már olyan szinten kellett, hogy legyen ahol már a következő öt percben megteremtődik kigondolt vágya. Na, ez lenne a nekem való!
Megint szembesültem egy apróbb teremtésemmel, amit ugyan akartam, de nem fogalmaztam meg elég pontosan, így most a velejét kaptam. :) Egyrészt vicces, hogy mennyire konkrétan teljesült, másrészt pedig kicsit zavaró, hogy nem gondoltam bele jobban. A többi részlet nem lényeg, annyi legyen elég, hogy egy emberi tulajdonságról van szó, amit eddig hiányoltam valakiben, és most a totális ellenkezőjét megkaptam valaki másban. :) Mindenki gondoljon amit akar. ;)
A fohászaim most már az Univerzumhoz szólnak; benne, a Mindenségben, és magamban hiszek.
Kedves Univerzum, köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Van még egy másik dolog is, mégpedig az, hogy amióta úgy döntöttem, hogy nem aggódok egy bizonyos téma felől, nem keresgélek, nem görcsölök rajta, azóta amint kiteszem a lábam az utcára sorra jönnek a jelek. A jelek arról, hogy végre szabadjára engedtem a dolgot, utat nyitottam a lehetőségeknek, és a Vonzás törvényének, hogy elhozza nekem amit kértem. :)
Csodálatos ilyenekkel szembesülni nap mint nap, sőt a nap java részében. Az Univerzum éli életét, és én végre aktívan és boldogan részt vehetek a kerek egésznek.
Már csak a türelmetlenségem ami hátráltat. Időről-időre eszembe juttatja, hogy mi az amit még nem kaptam meg, holott a legtöbb nem olyan „nagy” dolog, hogy ne hihetném és remélhetném száz százalékosan mielőbbi megérkezését.
És meg is érkeznek. Szépen sorban. Most már ott tartok, hogy egyre a több a célba ért, egyre több a jó példa, és mikor rám jön a türelmetlenkedés próbálom magam emlékeztetni, hogy meg lesz, csak még egy picit kell várni, valahogy mégsem megy.
Ugyanúgy van ez mint a Házamnál. Mikor előregondolkodok, és látom magam a szobámban, amint arra gondolok, hogy itt vagyok ebben az időben, és még nem lakok ott, de szeretnék, és már látom is magamat ott…
Így van ez már mindennel. Látom előre, hogy lesz, tudom is, de mikor kis időt várat magára, megesik, hogy megfordul nálam a bizonytalanság.
A bizonytalanság helyét átveszi a bizonyosság. Az erős bizonyosság. Biztos vagyok magamban és vágyaim beteljesülésében. Biztos vagyok az erőmben. Biztos vagyok a tudásomban. Abban is biztos vagyok, hogy mindent egyre gyorsabban megkapok, a folyamat beindult, a türelmetlenség hamarosan már fel sem üti fejét, mert nincs mire. ;)