160. NAP
Ilyen elképesztően unalmas és rossz napom nem is tudom, hogy volt-e már. Mi történhetett? Olyan hihetetlen hangulatingadozásaim vannak mostanában. Változás? Átalakulok?
És az a nap olyan lassan telt, mintha egy évet öregedtem volna. Természetesen az is rásegített, hogy a kislányom nem aludt ma, de szerintem egyébként is hosszú lett volna. Benne volt/ van a levegőben.
Ez a január is úgy telt el, mintha már fél éve kétezer-tizenhárom lenne. Érzem, hogy a február már gyorsabb lesz, és akarom is. Mert ez így, tarthatatlan.
Pörgést akarok, felgyorsulást, vágyaim beteljesedését, az örömlétben úszkálást állandó jelleggel. :)
Úszkálok, csordogálok, lengedezek az Örvényben. Kellemes, csöndes, megnyugtató. Majd mikor kellően ellazultam, kikapcsoltam minden negatív gondolatom, érzésem, akkor készen állok vágyaim megtestesülésének befogadására. Ami innentől folyamatos lesz. Minden nap vagy minden órában egy új „ajándék” az Univerzumtól. Vagyis inkább magamtól és a forrásomtól. :) Most úgy érzem nem tárgyi dolgokat szeretnék kérni. Inkább békét a lelkemben, szeretet magam körül, biztonságot, örömet, áldást, kitartást, nyugalmat, dicséretet és önbizalmat.
Jó volt belesüppedni ebbe az érzésbe, ebbe a gondolatvilágba, mintha egy elképesztően kényelmes ágyikóba zuhantam volna, kellemesen lágy és hideg takarók és párnák közé. Olyan melengető, megnyugtató. Erre van most szükségem.
Mindig az Örvényben vagyok mikor ilyenekre gondolok. Szeretek ott lenni, megtalálom a békém. Na, ez az én meditációm, vagyis nem éppen az, inkább Örvény-gyakorlat. :) Ha gyakrabban alkalmazom helyreáll a rend. Ajánlom mindenkinek ;)