161. NAP
Pozitív megerősítéssel kezdtem, így a napom is jól indult. Hozzátett az is, hogy sütött a nap végre, és most először úgy éreztem, hogy igen, jó lenne végre már a tavasz.
Kezdem várni, ami nálam meglepő, mert a tél a kedvenc évszakom, de az is lehetséges, hogy már én is utálom a sok latyakot és a fázást. Hiába vagyok melegen öltözve ha még a szél is fúj, betörőnek azért nem öltöznék. :)
A napsütés végre jól esett, kicsit feltöltött, a kedvemet is feltornázta.
Hihetetlen egyébként, hogy mennyi mindenre gondolok a nap során, és mégis mennyi mindenre nem, amire szeretnék. Most eszméltem fel mikor visszaolvastam, hogy elfelejtettem az Örvény-gyakorlatomat. De ami késik, nem múlik. ;)
Úszkálok, csordogálok, lengedezek az Örvényben. Olyan érzés mint nyáron befeküdni a Balatonba egy matracra, és csak hagyni, hogy vigyen az ár, sodorjon a szél..Hallgatom a víz csobogását, érzem az illatát, nézem az eget – ha nem tűz a szemembe a nap :) - és teljesen átadom magam a természetnek. Kellemes, és megnyugtató.
Hol van még a nyár! Előtte még jön az izgalmas, bezsongott tavasz, a rengeteg virággal, színekkel, illatokkal, napfénnyel. És kevesebb pulóverrel. :)
A holnapi napom fenséges, rendkívül izgalmas, örömteli, beteljesült és hihetetlen lesz!!!