163. NAP
Szabadnap.
Mindenkinek van. Mindenkinek jár. De ki hogy használja ki, az egyéni dolog.
Régebben rengeteg volt nekem belőle. Sokszor már tényleg nem tudtam mit kezdeni magammal. De most, hogy van egy kislányom teljesen átértékelődött ez a nap.
Újra szabadnak érzem magam, és újra tini vagyok. :) Kicsit vicces, de tényleg. Ilyenkor semmi komoly dolgot nem akarok csinálni, és csak és kizárólag olyan tevékenységet folytatok ami örömet okoz. Természetesen ezt a feltételt amúgy is figyelembe szoktam venni, de nem mindig valósul meg maradéktalanul.
Azt nem mondanám, hogy a szokásos értelemben hasznos nap – tehát nem takarítok vagy ilyesmi – de mindenképpen hasznára válik a közérzetemnek és az egészségemnek. :)
Elengedhetem magam, észrevehetem a részleteket, matathatok, elmélkedhetek és mindeközben nem kell árgus szemekkel egy csöppséget figyelnem, hogy éppen milyen butaságon töri fejét.
Igen, butaságokat szokott csinálni. Rosszaságokat nem, mert nem lehet rossz, csak kíváncsi. :)
Sokszor még mindig annyira irigylem a gyerekeket, hogy így el tudják engedni magukat, hogy nincsenek bennük gátlások, és ha valami nem tetszik nekik egyértelműen a tudtunkra adják, nem játsszák meg, hogy jó. Amikor örülnek tényleg örülnek. És mennyire tudnak örülni!
És az érdekes, hogy leginkább az idősebbekre hatnak. A nénik/bácsik figyelnek fel örömükre, bánatukra, ténykedésükre. Ők jutottak el oda megint, hogy lelassultak, már szemlélődnek nagyban és észreveszik az élet nem is olyan apró örömeit.
Sok embertől hallom, hogy majd ha nyugdíjas leszek lenyugszom, megállok. De most miért kell hajtani? Hova rohanunk még mindig?
Életünk boldog eseményei elé nem jutunk oda előbb ha sietünk. Akkor és úgy érkezik hozzánk, ahogy mi szeretnénk. Sürgetni nem lehet, mert a sürgetés türelmetlenkedés, a türelmetlenkedés pedig negatív érzelem. A negativitással nem segíthetjük elő pozitív események bekövetkeztét.
A megérzés jó dolog, de én inkább azt mondanám, hogy kombináljuk a jó érzésekkel. Ha valami jó érzést vált ki, hát csináljuk, vágjunk bele! Rossz irányba nem haladhatunk. Nincs is olyan, hogy rossz irány. Mindig van egy jobb ami felé közelíthetünk, hiszen amit csak el tudunk képzelni megkaphatjuk!
Legyen a cél az Örvénybe kerülés, a boldogság állapota, az önfeledt öröm és a nevetés. :)