164. NAP

2013.02.03 14:29

 

Ahogy megnyitottam a wördöt szemen szúrt az Örvény szó, és egyből elmosolyodtam. :)

Amikor az Örvényre gondolok, sokszor úgy érzem az valamilyen spirituális dolog. Pedig nem. Egész egyszerűen csak a boldogság állapota. Sokan, sokszor bele kerülünk, bár inkább rövid időközökre, ezért nem tudunk olyan szintre jutni vele, hogy meg is valósíthassuk legnagyobb álmainkat.

Pedig mi sem egyszerűbb! Ha már egyszer észrevettük, hogy jól érezzük magunkat, ragadjuk meg a pillanatot, görgessük tovább a fonalat még jobb érzések felé, mert minél erősebb az öröm-érzés, annál könnyebb benne maradni. Sajnos – vagy inkább szerencsére? :) - nagyon változó, hogy kinek mi okoz örömet. Ezért nincs is rá általános recept, hogy mire kellene ilyenkor gondolni, nekem például ez élethelyzettől és lelkiállapottól függ.

Van, hogy a zene tud kikapcsolni, felvidítani, de van, hogy idegesít. Sokszor valami finomság is segít a hangulatomon, de ez rövidebb ideig tart. Viszont ami a legtartósabb az a jó társaság. A társaság, a barátok, akik mellett szabadnak, könnyűnek és inspiráltnak érzem magam.

Számomra nagyon fontos az emberekkel való kommunikáció. Nem vagyok egy kezdeményező típus, de azért néha mégis, és ilyenkor rájövök, hogy nem is olyan nehéz ez, és mindenki csak ember. J Jók is a pozitív visszajelzések, a támogatás, a közös nevetés, közös programok.

Na de jön a jó idő, és végre mindenkinek több fog kijutni ebből.

A kislányom is „öregszik”, egyre könnyebb vele, egyre több lesz a szabadidőm, újra visszatalálhatok saját magamhoz, a társasági élethez, és ezek által álmaim megvalósulásához. :)

Vár rám, még mindig vár rám a Házam, tudja, hogy el fog jönni a idő, összeáll a kép, minden meg lesz ami szükséges és én ott leszek. Mi ott leszünk.

A kislányom, a párom - akit még nem ismerek - és én. :)

Mostanában sokszor eszembe jut, hogy azért milyen nehéz egy kisgyerekkel, mennyire kötött vagyok. Ez igaz, de minden könnyebb lesz. És neki hála, jobban megfontolom mit teszek, értelmesebben töltöm az időmet  - és a szabadidőmet is – és célt adott az életemnek. Tudom, hogy mindig leszünk egymásnak, támogatjuk egymást, együtt indulunk el a nagy útra, a boldog jövőbe. :) Őáltala értékesebbnek érzem magam. Örülök, hogy „bevállaltam”, örülök, hogy ő engem választott és leszületett hozzám. Ma neki hálálkodok. :) Hiszen ő egy tündér, aki még nagy dolgokat fog véghez vinni. ;) Még hallotok róla…