165. NAP
Ez a mai nap a megerősítésekről szól. Muszáj elengednem magam, és muszáj, hogy visszaigazolásokat nyerjek – saját magamtól.
Mint már írtam nagy bölcsen, csak magamtól kellene várnom a megerősítéseket, dicséretet, de valahogy nem tudok felülkerekedni ezen.
Tudom, hogy egyedülállóan csodálatos, mindenre képes ember vagyok. Minden ember ilyen. Mindenki egyedi és másoktól független. És azt is tudom, hogy nem várhatom másoktól, hogy engem csodáljanak – legalábbis nem olyan sokáig mint saját benső énem. Mégis.. hiányzik a reakció. Én egy reakcióéhes ember vagyok. :) Sokszor próbáltam már csillapítani, átfordítani ezt a tulajdonságomat, de nem ment. Egyszerűen függök a környezetemtől. Még. És minél görcsösebben ragaszkodok ehhez, annál rosszabb lesz. Érzem a feszültséget a vállamban. Ami nem jó.
Mire jók a barátok? Írásszünetemben kaptam egy kis támogatást, enyhültem.
Az a bajom, hogy mindent túl komolyan veszek. Pedig én vagyok az aki másoknak hajtogatom, hogy nem kell rágörcsölni, nem kell aggódni, minden rendben lesz, semmi nem ér annyit, hogy idegeskedjünk érte, mert közben nem érezzük jól magunkat. Igen, ez az. Miközben én itt valami ostobaság, vagy félreértés miatt idegeskedek és elrontom vele a kedvem, mennyi mindenre gondolhatnék ami sokkal-sokkal jobb érzéssel tölt el! Az Örvényben is lehetnék. Akkor meg?
Békés napom van, a kislányom felettébb jókedvű és kezelhető.
Érzem, hogy bármit megkaphatok.
Tudom, hogy jó úton haladok.
Egyre több kapcsolatot építek ki, és mivel ez nálam így „egyszerre sok”, vannak némi fennakadások, amiket nem tudok hogyan kezelni, de nincs ezzel gond, csak elindultam a változás útján.
A változás jó, a változás izgalmas.
Vágyaimat konkretizálnom kell, mert ami nem olyan nagy mint a Házam, ott könnyen elkallódnak a részletek, vagy éppen nem tudom, hogy pontosan mit is akarok és ez bizony bonyodalmakat okoz. Egyszer ezt akarom, egyszer azt. Ha így ingadozik sose leszek elégedett és nem kapom meg amire igazán vágyom. Összeszedem a gondolataimat és kitalálom mit szeretnék. Nem lehet olyan nehéz. :)
Tényleg nő az erőm és a tudatosságom, mert egyre gyakrabban fordul elő, hogy csak egy életképet képzelek el miközben jó érzéssel tölt el, és hopp, már ott is vagyok. :)
Ezért is kell jobban odafigyelnem, mert egyáltalán nem mindegy mit képzelek el.
Most leülök, és leírom pontosan mit szeretnék. Nagyon izgalmasan hangzik, már megint úgy érzem magam mintha varázsceruza lenne a kezemben, amivel ha rajzolok valamit életre kell. :)
Addig is figyelem az eredményeket, és leírom hogy sikerült. ;)