167. NAP
Férfiak…
Teljes mértékben megértem őket, minden tettük ésszerűen megmagyarázható.
Őszinték.
Kimutatják az érzelmeiket a szükséges mértékben.
Önmagukat teljes egészként látják, és nem kiegészítést, hanem a kölcsönös támogatást, felemelést keresik.
Tisztában vannak önmagukkal és azzal, hogy mit akarnak az élettől.
Tisztelik a nőket és tudják, hogy kell velük bánni.
Szeretnek szeretni.
Ez most egy kis megerősítés volt a részemről, mert úgy érzem nem jó irányba haladok ezen a téren. Kicsit elvesztettem a fonalat, valószínűleg ennek oka az lehet, hogy már messze vagyok a gombolyagtól. :) De itt az idő, hogy visszataláljak. ;) Örülök, hogy észrevettem ezt, és még időben jó irányba billenthetem a folyamatot. Bár tudom, sosincs késő, de jobb előbb jól érezni magam mint később.
Ma, mikor szokás szerint próbáltam pozitívan látni ezt a borongós napot, a legkülönfélébb zenei stílusokban találtam meg örömöm. Teljes feldobott, és különös, hogy sokféle zene egymás utáni hallgatása is hatott. :) Kifejezetten jó hatással van rám a jó zene. Örülök, hogy van egy biztos pont ami felvidít.
Nagyon ráálltam az emberi kapcsolatok témájára minden téren. Érdekelnek az emberek, érdekelnek a reakciók, érdekel az összes kapcsolat. Mindig is érdekelt, és mindig is tudni akartam, hogy ki mit miért csinál.
Nagyon igaz mondás, hogy mindenki magából indul ki, de szerintem egyáltalán nem bántó, mert honnan máshonnan? Másrészről pedig, ha megfigyeljük a saját reakciónkat mások cselekedeteire sok mindent megtudunk saját magunkról. Annyi mindent meg kell még tudnom magamról. Legtöbbször nem tudom kezelni az érzelmeimet. Sokszor félek kimutatni, néha pedig túl sokat adok, ami talán egyeseket elriaszt. Mikor mire hogy reagálok. De szerintem ezzel nagyon sokan így vagyunk.
Egy a lényeg, hogy keressük a számunkra legjobb érzést. Márpedig az nem olyan nehéz.
Most per pillanat bele is merülök, hogy melyik gondolat okozza nekem a legjobb érzést. Ehhez zene kell. Így már jobb. :) A hideg is kiráz egy kis jó zenétől.
Érdekes dolog ez, vajon hogy hat ránk a zene? Biztos sok-sok tanulmány van erről, de igazából mit is csinál? Mit csinál a tudattal? És hogy hat ilyen gyorsan? És miért jobb ha hangosabb? :) Mennyi kérdés…Vagy csak egyszerűen élvezzem? Oké. Pipa.
Mostantól amikor csak eszembe jut zenével együtt írok.
Felpezsdít, reményt ad, életre kelt, bátorságot ad, békét, hitet és még sorolhatnám mennyi mindent érzek ekkor. És szerencsére kicsit az agyalást is elnyomja a zaj. :) Ez egy nagyon fontos eleme számomra!
Sodródok, nem úszok, lebegek, nem repülök, megyek nem visznek, élek nem kérdezek. És az Örvényben vagyok. Megélem a napokat, kérdéseimet felteszem az Univerzumnak, figyelem a Világomat, csodálom, szeretem, örömködök, figyelem a légzésem, zenét hallgatok, barátokkal beszélgetek szép dolgokról, Hoppá! Most villant be valami..már napok óta nagyjából ugyanazon témáról beszélek velük, ami ráadásul nekem kellemetlen, és egészen biztos, hogy pont ezért vonzottam be a még kellemetlenebb formáját!! Hát ezt nem hiszem el, hogy napokig nem vettem észre? Mi lett velem? Teljesen logikátlan dolgok történtek, egyre rosszabbak, egyre érthetetlenebbek, egyre kilátástalanabbak..vajon miért? Ezt komolyan nem hiszem el! Kilépek ebből azonnal, magam mellé teszem a gondot, leültetem a földre, hogy elpárologjon.. Keresek helyette valami mást amiről ugyanennyit beszélhetek. :) Hú, mikor lesz ennek vége? Mikor leszek annyira profi, hogy ezeket ne ilyen későn vegyem észre? Figyelek, és legközelebb rajtakapom!
Eljött hát a fordulópont, felismertem a problémát, felismertem mit csinálok máshogy mint ahogy szeretném, csak az a fránya elengedés menne jobban.
Az Elengedés Nagymestere vagyok. :)