168. NAP
Az Elengedés Nagymestere vagyok, az Elengedés Nagymestere vagyok.. Tegnap határozottan hatott mikor leírtam, így gondoltam ma sem árt. :)
Múlt este, mikor az utolsó mondatomat begépeltem, kiléptem a wördből, és anélkül, hogy határozottan éreztem volna magamban az erőt az elengedésre, tudattalanul is elkezdtem művelni. A fennálló problémám jutott eszembe, és odáig jutottam, hogy kezdett nem érdekelni. Úgy éreztem, hogy már túl sokat gondolkoztam rajta, kellőképpen túlbonyolítottam, most már aztán elég. Felhagytam a küzdelemmel, minden dac nélkül kiléptem belőle, elengedtem. Nem izgatott többé. Nem gondolkoztam. És milyen jó volt ez az érzés! Ez után egy perc se kellett és már megkaptam a reakciót a vágyamra. A hideg is kirázott. És hirtelen megijedtem, hogy te jó ég, ekkora hatalmam van? Akkor miért fecsérlem negatív teremtésre? Mért is aggódok egyáltalán? Ha ilyen gyorsan hat a pozitív, a negatív is. Hiszen nincs különbség. Csak az érzelmek erőssége a lényeg, nem pedig az előjele. Márpedig én szeretem a pozitív előjelűeket, és igyekszem is arra koncentrálni.
Mostantól csak olyanokról beszélek amik éppen akkor örömmel töltenek el, nem pedig arról, amire vágyok, hogy örömmel töltsön el, mert akkor annak a hiányát érzem.
Vágyaim lényegét szeretném magamhoz vonzani.
Nem bonyolítok. Nem kérdezek. Mélyeket lélegzek.
Újra és újra rátérek a jó útra. Egyre könnyebb megtalálni. csak jön, mikor észre se veszem. ha fordulnom kell, fordulok.
Hagyom, hogy történjenek a dolgok, mert amit erőltetek, az közben és utána is görcsös. Könnyűnek és egyszerűnek kell lennie. Ami nem könnyű az nehéz, és a nehéz az nem örömteli, maga a szó is olyan súlyos.
Nem azt mondom, hogy mindig csak a könnyű utat választom, de a küzdelem ne legyen szenvedés. A küzdelem izgalmas is lehet. Bár ez megint egy olyan negatív töltetű szó számomra, kit tudja, lehet, hogy csak nekem.
Már csak a vállamból kellene eltűntetnem a feszültséget, ami időről-időre letanyázik.
Izmaim lazák, nincs okuk nem lazának lenni, mert béke van a testemben.
Izmaim tudják hol a helyük, kisimultak és akkor munkálkodnak amikor kell.
És a sok gondolkodás?
Csak arra gondolok ami most örömöt okoz.
Minden egyszerű.
Mindennek van magyarázata, amit tudnom kell tudom.
Elegendő információm van ahhoz, hogy boldogan éljem az életemet MOST.
Ha olykor eszembe jut, hogy de rég stresszeltem már ezen és ezen, akkor jót nevetek saját magamon, hogy még a boldogságban is előtör régi énem.
A gondolatok jönnek-mennek, a szépeknek pozitív érzelmet és több időt adok.
Elengedem vágyaimat, ezzel elengedem görcseimet, megszűnik a hiány érzete, és íme, vágykapum kulcsa ott hever az ajtó előtt. :) Észreveszem a lehetőségeket.
Olykor egy perc is elég vágyam beteljesüléséhez, ilyenkor érzem az Univerzum erejét, érzem, hogy Forrásommal egy vagyok, fantasztikus érzés!
Ha egyszer képes vagyok rá, akkor máskor is. Akármikor.
Bármikor megteremthetek bármit, folyamatosan teremtek. Amint belépek az elengedés állapotába megkönnyebbülést érzek, és legtöbbször tényleg nem kell sok idő, hogy megkapjam egy vágyam amit elengedtem, és mivel megkapom a hitem erősebb lesz, erőm nő, majd sorra kapom meg vágyaim tárgyát. És nincs megállás. Egyre több a beteljesülés. Egyik a másikat segíti. Én pedig érzem, hogy uralom életem eseményeit. :)
Az Elengedés Nagymestere vagyok. :)