173. NAP
Folyamatosan szinteket lépkedek. Már csak az agyam jelez, vagy nem is tudom, az emlékezetem, a berögzültségek, hogy igen, most kellene aggódnod, most kellene stresszelned, de nem megy!! :) Nem tudok stresszelni… Ez valami meditatív állapot?? :) Nekem mindegy, csak maradjon így, mert nagyon jó!!
Furcsa napokat hagytam mögött ha már így belegondolok. Tényleg le vagyok lassulva. És tényleg valami furcsa állapotba kerültem…
Egy kicsit más téma jutott eszembe, még pedig az, hogy továbbra is vannak bevillanásaim, megérzéseim a jövőmmel kapcsolatban. De most ezt is továbbfejlesztettem, mégpedig úgy, hogy mikor észreveszem ezeket – a többségét rajta kapom – akkor egyből az is végig fut rajtam, hogy már a jövőben vagyok, már megtörtént az ami „bevillant” és éppen mesélem egy barátomnak, hogy ezt éreztem, láttam, tudtam, hogy így lesz és tessék. :) Kicsit túlbonyolítom? Lehet, de én értem. :) Úgy látszik gyakori nálam mostanság ez a sok nyakatekert élmény. Viszont a lényeg egy: mind igaz, mind megtörténik, és mind örömet okoz, legfőképpen azáltal, hogy észreveszem és utána meg is tapasztalom.
Úgy érzem egy nagy mindenségben lebegek, és az apró részletek elhomályosulnak. Többé nem lényeg a részlet, túl sokat agyaltam rajta. Fölösleges, és fárasztó ezen gondolkozni. Azóta sokkal könnyebb elengednem magam.
Érzem, hogy valaki segít nekem. Talán egy Angyal? Vagy több? Érzem, hogy ez nagy dolog, és végre megkaptam a szükséges segítséget a szintugráshoz. :) Mikor erre gondolok elönt a szeretet. Furcsa, de nagyon kellemes. Támogatnak engem, karjaikba vesznek, és tudom, hogy csak akkor engednek el, amikor már magamtól is fenn tudom tartani ezt az állapotot, amikor már én magam is megértem, hogy mi ez és mit kezdjek vele. Eljön az az idő is, addig pedig élvezem a gondtalan lebegést. :)