176. NAP
Vissza kell találnom régi-új énemhez. Nem kell, hanem visszatalálok régi-új énemhez. Az alapok már lemorzsolódtak. Mégis hogy lehet ennyi mindent észben tartani? Hogy lehet begyűjteni a szükséges információkat és közben használni is hosszú-hosszú időn át?
Megint az van, mint korábban, hogy nem is tudom mit csinálok. Belemerülök másba, majd azon kapom magam, hogy az alapvető dolgokat amiket megtanultam az Univerzumról nem használom. Olyan kétségeim és kérdéseim merülnek fel amikre korábban már választ adtam, sőt, másokat is ezzel nyugtattam. Hittem benne, és tudtam amit tudok. Még most is tudom? Csak nagyon mélyre került a sok újdonság miatt?
Előásom újra. Szükségem van rá. Mindennél jobban. Azt hittem ha már elindulok ezen az úton ilyen nem fordulhat elő, már nincs visszalépés, már nincs nagyobb fajta aggodalom, már nincs világméretű kérdés. De tévedtem.
Tudom, hogy nem tudhatok mindent, és azt is tudom, hogy nincs is szükségem és időm mindenre. De megállíthatatlan kíváncsiságom minduntalan előtör.
Igen, hatalmasat fejlődtem, és tényleg már úgy is tudok működni, hogy szinte nem is agyalok, de valami mégsem stimmel. Nem tudok feljebb jutni, legalábbis most így érzem.
De ezennel kilépek ebből a körből, igenis van feljebb, és én odajutok. Csak elhatározás kérdése. Csupán keresnem kell a még jobb érzést kiváltó gondolatokat. És mikor találok egyet, megragadom, megjegyzem, használom. Ez létem lényege, a boldogság. Ha nem vagyok boldog mi örömöm ebben a fizikai testben?
A boldogságot keresem, de nem is kell messzire mennem. Napi szinten kergetjük egymást, és elég sokszor elkapom :) Na ez a gondolatsor dobott a kedvemen nem is keveset! :) Jól csinálod, megy ez! szólt benső énem.. Ugye, hogy nem is nehéz? A humor mindig segít rajtam. Átlendít a mozdulatlanságon, felpezsdít, lelkesít. Nincs egy jó viccetek? :))