179. NAP
Tegnap, miközben egyedül sétálgattam az utcán - az ég szürke, a levegő fagyos - azt kértem az Univerzumtól, hogy rázzon fel végre, hogy megnyugodhassak, és kiszállhassak ebből a nyomasztó hangulatból.
Ekkor történt.
Meredtem az égboltra reménnyel és hittel telve, mikor egy energiaburkot küldött rám a felsőbb hatalom, mely teljesen körülölelt engem, és egy fonálszerű anyaggal az éghez csatlakozott. Ekkor olyat éreztem mint még soha. Átjárt a remény, szeretet, hit, és a mennyei boldogság érzése, melegség öntött el, csak mosolyogni tudtam megállíthatatlanul. Éreztem, hogy megérkezett a válasz kérésemre, és hogy az Univerzum igenis gondoskodik rólam, ha elfelejtem ki is vagyok. Ha leszakadok forrásomról, és a visszacsatolás szükségeltetik.
Ugyan teljesen sosem szakadhatok le a forrásomról, ez képtelenség, de eltávolodhatok tőle annyira, hogy már nem hallom szavait, és ezáltal csak és kizárólag fizikai testem és lényem fizikai, evilági megtapasztalásaira hagyatkozok. Ilyenkor nem léteznek csodák, csak a realitás.
Szeretem a csodákat, és ez a tegnapi megtapasztalás kifejezetten az volt, és úgy is hatott rám.
Nem mondom, hogy azóta a burokban vagyok, mert ahhoz még gyakorolnom kell, de nagyon könnyű felidéznem az érzést, és olyankor benne vagyok. Hihetetlenül jó. Egy megerősítés, és mikor érzem, pozitív gondolataim is szárnyra kapnak.
A mai napon alkalmam nyílt rá, hogy kicsit befelé forduljak, magamba nézzek – de tényleg csak kicsit :) - és ekkor a burokba kerültem, ahol automatikusan ez a vizualizáció úszott be elmémbe:
Fekszem a Házam kertjében a friss füvön, a tavaszi nap melege lágyan simogat, én teljes harmóniában vagyok önmagammal és a világgal, békében, nyugalomban fekszek. Körülöttem a burok, mely még mindig az égbolthoz kapcsolódik, ezáltal biztosítja a közvetlen összeköttetést az Univerzummal. Erre még szükségem van, de hamarosan fejlődök és magam érem el a kapcsolatot. Oldalra nézek a terasz felé, ahol életem szerelme mosolyog rám gyönyörűen, hihetetlen szeretettel a szemében, boldogan visszanézek rá, érzem a szeretetet és melegséget. Odarohan hozzá a kislányom kacarászva, felkapja, mosolyognak, játszanak, én pedig örömmel nézem világom összhangját. Kutyusaim is odafekszenek mellém, minden teljes, és kerek egész. Mindannyian részese vagyunk az energiaburok áldásának, és amíg szükségét látjuk, élvezhetjük támogatását. Boldog megelégedettség jár át, és tudom, - mai énem szemével nézve - , hogy hamarosan teljesül vágyam, a Házam és a kép amit az előbb leírtam közelebb van mint gondolnám.
Hiába nem látom konkrét jeleit, mi sem konkrétabb annál, mint hogy szeretném és kész? Érzem és kész! Tudom és kész!
Sodródok és felkészülök a rám váró izgalmas kalandokra. Fantasztikus életet teremtek magamnak, és már most is fantasztikus életem van. Megadatott, hogy kinyílhassak az Univerzum felé, hogy olyanokat tudjak, amit más nem. Hogy ennyi minden érdekeljen, és hogy ilyen kitartással vágyjak arra amit igazán szeretnék.
Korábban azt hittem, hogy mivel türelmetlen vagyok, ezért nem is túl kitartó, mert ha valami nem következik be záros határidőn belül, feladom. De ez nem így van. Amit én feladásnak gondoltam az csupán elengedés. A vágy még mindig ott van mélyen, és időről-időre előtör. A remény is felszínre jön, majd további kitartást teszek bele. Ha valamit nagyon akarok, akkor azt el is érem. És még csak nem is kell nagyon akarni, csak szimplán vágyni, majd megengedni, hogy az Univerzum elhozza nekem. Nekem csak annyi a dolgom, hogy kitaláljam mit szeretnék, majd ennek biztos tudatában és vágyam teljesülésének képével éljem életemet. :)