18. NAP
A 18. napon immáron ott tartok, hogy a harminc napos beteljesülési tervem közelebb jár a végéhez mint az elejéhez. Persze ez nem ilyen pontos, hogy harminc nap és kész, csak körülbelüli, támpontot ad. Még is kezdek izgatott lenni. Amit igazából éreznem kellene az a megnyugvás és a hit, de csak a hitet érzem.
Hogy nyugodjak meg mikor ilyen hatalmas kaland vár rám a közeljövőben?
Pedig ekkora rezgésbeli ugrást csak úgy érhetünk el, ha ténylegesen el is hisszük és már magunkénak tudjuk azt a dolgot amire vágyunk. Tehát ha már nekem meg van az a Ház, nyilván nem vagyok izgatott, mert már az enyém, ott élek, megkaptam. Úgy gondolom ez a legnehezebb része a teremtő folyamatnak. A megkönnyebbülés érzése mikor még nem kaptam meg fizikai valójában a vágyamat. És mivel én nagy ugrást akartam hirtelen, dolgoznom is kell vele mentálisan.
Méghozzá nem is kicsit.
Hatalmas változás ez a gondolkozásomban. Aki ismer már most is észreveszi.
Ma megnevettettem az embereket. Tényleg mindent a vidám oldaláról néztem, nem hagytam, hogy bármi is kizökkentsen. Mert igenis sokkal jobb úgy élni az életet, hogy közben vidám vagy és a jó dolgokra figyelsz.