180. NAP
Annyira erősen érzem, hogy közelednek a vágyaim, hogy az hihetetlen! Mikor erre gondolok izgatott leszek, és feldobott meg minden! :) Le se lehet írni, különös, furcsa és fantasztikus érzés egyben.
Jönnek a lehetőségek, közelítenek felém, megállíthatatlanul…nincs mit tenni, ma nagyon befogadó vagyok, és innentől csupa jó dolog történhet velem. Már most megkezdődött.
Lehet, hogy a burok hatása amit folyton megkapok ha rá gondolok? Ilyenkor érzem az összeköttetést felsőbb énemmel, érzem, hogy a lehetőségeim végtelenek, úgy érzem magam mint egy igazi boldog teremtő. :)
Közeledik az újabb áttörés, imádom ezeket a szakaszokat! Kezdem megérteni, hogy miért is nem egyszerre kaptam meg minden információt és képességet. Türelmetlen természetem azt követelte, hogy még-még és mindent egyben és most azonnal, de legbelül tudtam, hogy szükségem van a fokozatosságra. Vajon még mennyi lépcsőt kell megtennem? Na, megint egy fölösleges kérdés, ami agyaláshoz vezethet. :) Ezennel elhessegetve!
Kezdek lenyugodni egyébként, a korábbi „mindent el akarok engedni most azonnal, hogy aztán gyorsan meg is kaphassam” típusú gondolatok csillapodni látszanak, lassan el is engedem vágyaimat. Annyi van, te jó ég! Egy témakörre nem specializálódtam még, az az egészség. Ilyen téren nem voltak gondjaim, és aggódásom se, így teljesen egyszerű a képlet. Tehát maradt a többi téma. Kapcsolatok, párkapcsolat, anyagi jólét, hobbi, kikapcsolódás, munka. Úgy érzem ezeken a területeken van még mire vágynom, de a részletek kezdenek körvonalazódni, így biztosabb a beteljesülés. :)
Egyre nagyobb hálaérzettem írom mindennapjaimat, és egyre izgatottabb vagyok az elkövetkezendő napok miatt. Tudom, hogy nagyon közel a még boldogabb, és mivel ennek már most örülök, már boldogabb vagyok néhány fokkal. :) Előre örülök annak, ami biztosan meg fog történni, ezzel meggyorsítom a folyamatot, és amint rájövök, hogy ezt teszem még boldogabb vagyok, majd arra is ráeszmélek, hogy milyen „kevés” is elég a boldogságomhoz. :)