181. NAP
Közeledik felém a nagybetűs ő. Határozottan érzem. Este még a bőrömön, a levegőben is éreztem, hogy közelít. Már majdnem itt van, és ettől kiráz a hideg. :) Az izgatottság lesz úrrá rajtam, és egyre többször élem át múltam szép, romantikus pillanatait, hogy benne legyek az érzésben, és ezáltal még közelebb lehessek hozzá. Tudom, hogy csak saját gondolataim, érzelmi állapota akadályozza megérkezését. Meg kell engednem magamnak a boldogságot.
Megengedem, hogy minden amire vágyok beáramoljon az életembe.
Elengedem azt, amire nincs szükséges, és esetlegesen hátráltat is. Elengedem azt is, amihez túlságosan ragaszkodok, és ezáltal nem tudom megengedni. :)
A Megengedés és Elengedés Nagymestere vagyok.
Egy nagyon kedves barátom arra világított rá, hogy valószínűleg ez az én energiaburkom hétköznapi nevén az aurám. Hát ez csodás, de mégis mit kezdjek ezzel az információval? :) Így jobb nekem? Nekem mind a kettő jó, és feltehetőleg nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. A lényeg az, hogy most már napi szinten sokszor használom. Elég sokszor. Ezt a használomot úgy kell érteni, hogy eszembe jut, hogy kellene egy kis plusz töltet, védelem, vagy csak pozitívum, akkor elképzelem, hogy alulról fölfelé körvonalazódik a testem köré az a „burok”. És közben meg is történik. Érzem, és lelki szemeimmel látom, ami azt jelenti, hogy látom. Ugyan magamon tartani nem tudom csak addig amíg rá gondolok, és azt is csak csukott szemmel, de ez már jó kezdet. Azon dolgozok, hogy minél többször eszembe jusson, minél tovább ott maradhasson, és ne kelljen hozzá ennyire elmerülnöm a saját kis világomban.
Talán fejlesztenem kellene az auralátásom? Talán most egy új „képességet” kaptam? Ez valami más? Igen, úgy érzem. :) Kértem, hogy megtudjam végre mi a képességem, vagy előjöjjön elfeledett tudásom, és tessék.
Kérd és megadatik.