183. NAP
Annyira elmerültem abban, hogy a kapcsolataimat építsem a külvilágban miközben olyan emberek figyelmét keresem akik igazából nem is érdekelnek, és meg sem érdemlik, hogy én rájuk figyeljek, hogy a nyilvánvalót szem elől tévesztettem.
Mert igenis van egy csodálatos emberi lény, aki lesi minden mozzanatomat, áhítozik a figyelmemért, őszintén és feltétel nélkül szeret, kötődik hozzám és imád, mégpedig a kislányom. Talán az nem befelé fordulás ha figyelmemet rá összpontosítom, sőt, biztosan nem. Ez nem jelenti azt, hogy mást észre sem veszek, de vele sokkal többet foglalkozok mint eddig. Lélekben is. Annyi mindent ad ő nekem, hogy el se hiszem. Nagyon hálás vagyok érte. :) Ugyan ezt még nem érti szavakba öntve, de az érzést már ő is átveszi. Hihetetlen képességei vannak, még nincs mi elnyomja őket. Szabadon akarhat, szerethet, vágyhat, és meg is teszi. Nyitott mindenre és elképesztően érzékeny. Úgy érzem, hogy még én fogok tőle tanulni. :)
Újabb feladatom az önkontroll. Olyan dolgok elé vitt az utam, melyek nagyjából újak nekem, vagy korábban máshogy kezeltem. Most rá kell jönnöm, hogy még van mit gyakorolnom. Legalábbis a helyzetekre adott reakciómon. Vajon ha jön egy érzés, egy gondolat, hogy ezt és ezt tegyem, majd mielőtt megtenném, egy picit azért végiggondolom, hogy mi is ez, az már agyalás? Vagy hol van a határ? Mindent meg kéne tennem amire jön a sugallat? Hát, nem igen hiszem, mert akkor most még kuszább lenne az életem! :) De mégis, hogy döntöm el, hogy mi a megérzés és, hogy át kell-e azt még gondolni?
Éljek a mában, éljek a percnek, mindenhol ezt hallani. H-O-G-Y-A-N ? Oké, itt ez a perc, és itt van a mai nap. Benne vagyok a percben, itt vagyok, ülök, írok és tanakodok a most hatalmán. Most most van, de ez előbb is most volt. Az előző másodpercben is az volt a gondolatom, hogy most van. Akkor most mi van? :)
Ha éppen az a perc nem tűnik életem legfelemelőbb, legizgalmasabb percének, akkor miért is legyek annyira benne? Ha például mosogatok, mi abban az életélvezet? Csak tegyem, gondolkodás nélkül? Majd ha végeztem, ne gondoljak arra, hogy mit kell ezután tennem?
Tudom, hogy ezt is túlbonyolítom, és valószínűleg így nem is lesz meg a lényeg. :)
Hagyom magam sodródni…vigyen az ár, menjenek a percek, teljenek a napok.
Mikor éppen nincs semmi dolgom, nem érzem magam letörtnek és egyébként minden renden, na akkor, akkor kellene teremtenem a csodálatos jövőmet! Nemde?
Már az plusz töltetet ad a kedvemnek, hogy tudom, közeledik a tavasz. Már nincs sok hátra. Az emberek is sokkal nyitottabbak, többet mosolyognak, és bátrabban mennek ki az utcára. Szeretem a tavaszt. Az ébredések évszaka.
Nincs ok, ami miatt letört lehetnék. Csodálatos emberi lény vagyok, fantasztikus képességekkel, meglátásokkal, milliónyi lehetőséggel és még több vággyal.
Megadatott nekem már annyi minden, és innentől még több. Az út már felfelé visz, nem éri meg visszanézni. Néha ugyan nehéz nem megfordulni, de „szerencsére” akad néhány támogató angyalkám. ;)