184. NAP
Mindennapi csodák…
Úgy döntöttem, újfent körülnézek a mindennapjaimban, keresve a csodákat. Legyenek azok bármily csöppnyiek, én felkutatom őket és értékelem jelenlétüket.
Elsőként a konyhai szárítón felfedeztem egy csepp vizet, mely lassan, de biztosan, a maga tökéletes formájában csorgott lefelé…hogy egybeolvadjon a többiekkel. Olyan tökéletes alakja volt! Csak néztem és ámultam…
Majd átsétáltam a nappaliba, megnéztem a Majomkenyérfát. Azok a levelek, az új hajtások, a színek, a formák…mind-mind egy újabb csoda. A mini hajtások, majd az azokból kijövő még kisebbek…hihetetlen, de a természet mindig tudja a dolgát. Megkapja a vizet és a tápanyagot ő pedig nő és nő és nő… Egyébként gyakran megcsodálom a bimbókat, különös erőt tulajdonítok nekik, és gyönyörűek.
Az égen a felhők „úsznak”, az égbolt szürke, az eső kitartóan esik, de még sincs rossz kedvem. Az Univerzum „él”, végzi a dolgát, a körforgás működik. És örülök az esőnek, mert legalább már nem hó, és tudom, hogy nagyon közel a tavasz. :)
Egy kavicsnak is van rezgése. Minden rezgésekből áll. Ezt nehéz elképzelni, de mikor erre gondolok, nagyobb örömmel veszem át kislányom piszkos mancsából a még piszkosabb kavicshalmazt, tudván, hogy a Föld egy darabkáját tartom magamnál.
Egyébként egyre gyakrabban tör rám a vágy, hogy ölelgessem a fákat, megfogjam a földet és érezzem lüktetését, a növényeket simogassam…Földanya hív?
Vajon soraimból kitűnnek valódi érzéseim, hangulatom?
Jelenleg nem vagyok túl rózsás kedvemben, mindez csak holmi buta, átmeneti dolog. Miért is kellene búslakodnom ebben a lehetőségekkel teli teremtő Világban? Az erőm hatalmas, sokszor magam is megijedek, és furcsa, de miközben tudom, hogy magam ellen teremtek – negatívan – akkor már előre attól félek, hogy nehogy bekövetkezzen. Na, ennél ostobább dolgot még nem hallottam! Mert ha valaki nem tudja, hogy rosszul teremt, oké, de én tudom, és még azt is tudom, hogy teremthetnék jól, és mégis fordítva teszem! Van ilyen, vagy csak velem? :)
Azt a kombinálós mindenemet! Csak egy napra kikapcsolhatnám ezt! Megtehetem, ha igazán akarom…
Boldog, gondolkodás nélküli napok, könnyed lebegés, sodródás az árral…pozitív teremtések, egyre több öröm, nevetés, sikerélmény. Akkor mégis, mire várok még?
Egy kedves barátom mondta múltkor, hogy mikor olvassa írásaimat, úgy érzi, hogy a letisztult, bölcsebb énebb beszél.
És ez mennyire igaz! Bár gondolom sejtitek, hogy azért élőben nem dobálózok ilyen mondatokkal mint itt a legtöbb. :)
Már csak azon munkálkodok, hogy az itt megírt gondolatokat ne csak tudjam és értelmezzem, hanem gyakoroljam is. Itt állok, és ez a következő lépés. Sok mindent tudok, sok mindent szeretnék, sok mindenem megvan, de tudom, hogy ahhoz, hogy mindenem meglegyen ténylegesen, ahhoz most bizton kell állítanom, hogy boldog vagyok, és mindenem megvan ami ehhez szükséges. :)
Légy boldog most, légy boldog abban a helyzetben amiben vagy, mert innentől csak jobb jöhet. Ha már most elkezdem, a holnapom még jobb lesz. És mivel ezt tudom, már most is jobb. :)
Jó éjszakát..