185. NAP
Esik eső, fúj a szél, de nem bánom, így tisztul Földanya és vele együtt minden emberi lény.
Kopog az ablakon, tocsog a pocsolyában, áztatja a kabátokat…
Örülök az esőnek, megnyugtat, bentről nézve simogat.
Szereti a föld is, szeretik a fák is, csak a kutyám nem ujjong máris.
Gyermeki izgalmak…
Még csak most kezdtem el azon gondolkozni, hogy vajon miért is szeretnek a gyerekek - egytől egyig az összes – beleloccsanni a legnagyobb tócsa tökéletes közepébe? Egyre többen kérdezik ezt tőlem is, mikor látják piciny magzatomat éppen eme tevékenység közben. :) Hát ez nagyon fennkölt volt! :)) Szóval, ha a dolog mélyére nézek, akkor rájövök, ez tulajdonképpen egy izgalmas tevékenység. Nem is tudom miért nem érzek olthatatlan vágyat, hogy én is loccsanjak? Talán ha felöltöznék esőruhába, gumicsizmába..Na igen! Akkor már én is követném :) Igazán fantasztikus élmény lehet a tükörsima tócsa közepét megzavarni holmi csizmás lábbal…
A másik a botok meg a kavicsok. Minden egyes utcára léptem során szerintem legalább ezer bot és annál még több kavics mellett haladok el, de valahogy még sosem éreztem, hogy játszanom kellene velük…Miért? Koszosak. Ez az első gondolatom. Na meg nem túl érdekfeszítő. De ha egy kellemes fogású, tiszta és száraz bottal elkezdenék kipiszkálni a földből egy kavicsot? Akkor izgalmasabb lenne valami? Hm..ha gilisztát találok, akkor igen. Régen szerettem kutatni őket. Mert ugyanis szinte mindennemű állatfajta érdekel. Kivéve amelyikektől félek vagy undorodok, de szerencsére abból nincs túl sok. Tehát, ha jobb idő lesz, szerintem én is leguggolok a talajszintre, és utat mutatok a szórakozásnak: gilisztavadászat :)
Nyugalom szigete, béke, csendesség. Jelenleg ezek a szavak segítenek ellazulni. Keresem már egy ideje a szünet vagy kikapcsol gombot, de csak lassan találom…Viszont, ma sikerült némítanom J Ez már majdnem szünet! A feszültség oldódott, jöhet a teljes ellazulás, boldogság, és az Örvényben úszkálás.
Ma bekerülök még az Örvénybe, még ma elkap a sodrás és én úgy döntöttem, hogy nem tiltakozok. Ideje feladni a küzdelmet ellene.
Mától az Elengedés és Elfogadás Nagymestere vagyok.
Az Elengedés és az Elfogadás Nagymestere vagyok.
Amire nincs szükségem és csak hátráltat, hagyom, hadd menjen, amit pedig nem értek, vagy szeretnék megváltoztatni azt egyszerűen elfogadom. Megengedem magamnak, hogy mindenkit úgy fogadjak el ahogy van, mindezekben pedig a gyönyörködtető változatosságot látom. :)