187. NAP
Egyre gyakrabban mondogatják nekem, hogy fogadd el, kész, ez már csak így van, fogadd el és pont. Ez már nem csak jelzés, hanem utasítás, az elfogadást kell gyakorolnom. Tökéletesítenem.
Talán mióta az eszemet tudom ez zavart a legjobban. Az emberek sokfélesége, a sok érthetetlen furcsaság – számomra. Ez itt a lényeg: számomra furcsa, mert nekem attól eltér a gondolkodásom. Hihetetlen mennyit harcoltam emiatt életem során. Úgy éreztem, hogy az igazamért állok ki, és nem fogom hagyni magam. Sokszor „nyertem” is, de azért előfordult, hogy a másik fél sem hagyta magát. Teljesen felesleges küzdelmek voltak. Nincs olyan, hogy én igazam te igazad. Mindenki a belátása szerint cselekszik, úgy érzi, hogy az a legjobb. Milliónyi oka lehet arra, hogy ezt és azt úgy teszi ahogy. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a legtöbb embernek én is furcsa vagyok. Mert én nem állok be a sorba. Sok olyan dolog van amit máshogy látok mint a többség, és nem bírom a színjátszást se. Így inkább kinyilvánítom eltérő véleményem, minthogy egyenruhát vegyek.
A megérzéseim felerősödtek, nincs mit tennem, hallgatok rájuk. Van ami újra és újra csak előjön már hetek óta, így döntöttem, nem küzdök tovább.
Sikerült a sok gondolkodást is lecsökkentenem, segítenek a belső hangok. Mert ha az érzés jön, nem küzdök ellene, nem gondolom végig, nem megyek bele a részletekbe, csak teszem és kész. Így úgy érzem, hogy mindig teszek valamit, azért, hogy előrébb jussak. Haladok az árral, mert tettre kész vagyok és nyitott.
A cselekvés az nálam egy nagyon fontos dolog. Szükségesnek érzem ahhoz, hogy valamit megvalósítsak. Természetesen nem ész nélkül, és csak úgy teszek mindenfélét, hogy legyen valami, előtte végig gondolom, hogy milyen érzést vált ki belőlem. Ez egyáltalán nem nehéz, rögtön jön a válasz. De általában amit a megérzéseim diktálnak arra nem jöhet negatív érzés, mert az a sugallat fentről jött, egy szélesebb nézőpontból, ami egyértelműen látja mi a jó nekem és mi nem. Ez is én vagyok, a felsőbb énem. Segít nekem, hogy döntéseim tényleg örömömre legyenek, hiszen mi más célom van az életemben mint, hogy örömben éljek? :)
Az Élet szép. Az élet örömteli. Az élet mindenkinek mást ad. Az Én Világom az egész Világ. Elfogadom mások világát is, és nem firtatom. Mindenki olyannak látja amilyennek akarja, de sokkal jobb szeretetteljesnek látni. Saját választás, saját élet.
Szeretek választani, és szeretem úgy érezni, hogy minden percben én választok. Ha eleget gyakorlom így is lesz. Az az Igazi Élet! :)