190. NAP
Ma azt hallottam, hogy jó néha a csönd, mert a ricsajban az ember még a gondolatait se hallja, és az milyen zavaró. Ha-ha. Hiszem, hogy a legtöbb ember tényleg így gondolja, erre vagyunk tanítva, a gondolatok fontosak, gondolkodni kell, mégpedig állandó jelleggel.
Na, itt van elrontva az egész.
És mikor azt mondják, hogy biztos azért hallgatja ilyen hangosan a zenét, hogy ne hallja a gondolatait? Hát aztán. Jó neki! Nem kell hallani őket, és én tényleg nem értem, hogy minek is vannak. Vagy ha már vannak, miért nem hagynak békén?
Mikor végre nyugtom van, béke és örülés, akkor jönnek ezek a belső hangok, hogy agyaljál csak, mert már legalább húsz perce nem gondoltál erre. Pfff. De arra is rájöttem nagy okosan, hogy mivel ezt tényleg elég sűrűn mondogatom, és mikor sikerült sokáig nem gondolnom, akkor is ez történt, majd berögződésemmé vált ez a gondolat, így nem tudok kiszakadni ebből amíg máshogy nem gondolom. És erre itt van ez a pillanat, hogy megváltoztassam most azonnal.
Gondolataim pozitív irányba haladnak, üdítőek, egyszerűek és nagyszerűek. :)
Louise L. Hay Éld az életed c. könyvében olvastam, hogy ha előttünk egy svédasztal korlátlan fogyasztással, akkor nyilván nem azokat az ételeket választjuk amikről tudjuk, hogy gyomorrontást okoznak nekünk. Ugyan ez a helyzet a gondolatokkal is, ha az étel helyére a pozitív és negatív gondolatokat képzeljük, egyértelmű, hogy a pozitívokat választanánk. És mivel a gyakorlatban ez nem tűnik ilyen egyszerűnek el se hisszük, hogy lehetséges.
Válasszunk gondolatokat most!
Ez egy csodálatos este, melyen elmém előrevetíti nekem fantasztikus jövőm képeit. Most még ugyan itt ülök, de örülök, mert innen szép a nyerés. :) Szeretem a nagy változásokat, és érzem, hogy hamarosan tényleg bekövetkezik, én pedig sodrótok az árral, és szinte minden látható átmenet nélkül új életemet kezdem. Olyan szintű új életemet, amit nem csak én érzek belül, hanem az ismerőseim is észreveszik majd. Határozottan észrevehető változás lesz, és sok megdöbbent arc kerül ismét elém. :)
Szeretem az életemet, szeretem a feladatokat, szeretem az esélyeket és szeretem, hogy ilyen erősen felszínre törnek megérzéseim.
Köszönöm Univerzum!