194. NAP
Megvilágosodás… Sokszor használom ezt a szót, de nem a megszokott értelmében. Hetente többször is „megvilágosodok”. Ez jó érzés, olyan mint a Heuréka! De csupán aprócska felüdülések, sikerélmények. Szeretnék tovább menni. Kiterjeszteni Benső Énem szerepét.
Olvastam valahol, hogy mik a megvilágosodás, felébredés szakaszai. Azt kell, hogy mondjam, jó úton haladok, bár még nagyon az elején. Igazából nem kell nekem feltétlenül „megvilágosodnom” mint Buddhának, de egy aprócska isteni szikra igazán jól jönne :)
Nagyjából ugyanazokat a köröket járom hónapok óta. Keresem a kiutat, a felszabadulást ebben a mi anyagi és meglehetősen nagyvárosi világunkban, próbálok elszakadni, és közeledni Forrásomhoz, de mindig oda lyukadok ki, hogy szeretnék egy kicsit elbújni. Egy kicsit visszavonulni, a csöndbe, és oda ahol a közüzem és a panaszkodó szomszédok elég távol vannak…Viszont mikor erre gondolok, akkor az is megfordul a fejemben, hogy miért ne lehetne ebben a világomban, amit én választottam, itt és most boldogan teremteni és eggyé válni Forrásommal. Arra jutottam, hogy biztosan lehet, talán nem olyan szinten mint Buddha tette, de némileg közelíthetek ahhoz az állapothoz.
Elég volt a sok DE-ből. Mindenkinek vannak kötelezettségei, legalábbis olyan dolgok amikről úgy érzi, hogy meg kell tennie. Lazábban fogom venni ezeket, lazul a hurok, szabadabb leszek, és nem korlátozhat semmi sem abban, hogy rájöjjek mi tesz boldoggá, majd pedig belezuhanjak abba az állapotba, melyben dúskálok a mámor, öröm, kiteljesedés, beteljesedés és örvénylés érzéseiben.:)
Minden ami akadálynak tűnik, csak segít a fejlődésemben. Mindent én akartam, és mindenben meglátom a jót. És ilyenkor mosolygok magamban, hogy nahát, tudom is miért van ez, én kaptam, mert kértem. :) Kértem és megadatott. Kérek és megadatik. Mindig, minden körülmények között.
Lehullott a feszültség a vállamról és a mellkasomról. Nem tudom hogy esett, egyszer csak észrevettem, hogy nincs ott. :) Az idő tényleg a barátom. :) Olyan mintha kiküldtem volna az Univerzumba, hogy kérlek, anélkül, hogy foglalkoznék a témával old meg nekem légy szíves! Most persze kértem, így minden gyorsabb lesz, érzem.
A problémákon fölösleges rágódni, csak hagyni kell, hogy tovább ússzon. Ha olyan jellegű aminél azonnal cselekedni kell, akkor jön elő a jó öreg megérzés. Biztos lesz egy első gondolat, és ha jó érzéseket kelt bennünk, akkor afelé tanácsos hajlani. De nagyon fontos, hogy figyeljük érzéseinket, nekem sokat segítenek, egyre többet. Szeretek tanácsot kérni, de egyre kevésbé, mint már mondtam, az első megérzés a fontos, és ha mástól kérdezzük ahelyett, hogy erre figyelnénk, könnyen elterelődik a figyelmünk. Ez nem tudatos, egy automatikus emberi reakció, de aki szeretné, hogy a szerint dönthessen, ahogy neki tényleg jó, akkor lényegi lépés a megérzések nyomon követése.