195. NAP
Nagyon érdekesnek találom, hogy egyik nap a mindent körülvevő Univerzumról, és annak leghihetetlenebb aspektusairól csevegnék, máskor pedig földi mivoltunk felettébb földi, és abszolút anyagias oldalát nézném. Izgalmas ez a kettősség, és szerintem már nagyon sokszor értekeztem róla, de mikor számomra nagyobb volumenű dolgok történnek „evilági testemben,tudatomban”, akkor gondolkodás nélkül átcsapok a másik oldalra. Még nem vagyok annyira „fent”, hogy ne zuhanhassak le. Bár most csupán a földre estem, nem egy mély katlanba…Ez is haladás. :) És igaz ami igaz, egy ilyen esemény korábban rendkívüli módon felzaklatott volna, izmaim görcsben várnák a megkönnyebbülést, és feszültségem tapintható lenne a levegőben. Huh, mikor ezt leírtam, már a szavak hatása is megvolt, előjött az izomgörcs.
Jöjjön a lazítás… Szúúszáá. Mély levegő.
A pozitívum mindenképpen sok, és csak egyre többet látok. Minden történés ellenére, én már látom az út végét, látom, hogy ebből csakis jó fog kisülni, és, hogy mindezeknek meg kell történniük. A szakaszok ugye. Az is jó, hogy ilyen könnyedén kezelem, hogy lazább lettem. Egyszerűen nem tudok mást tenni. Benne vagyok egy folyamatban, egy változásban, és semmi nem tud megállítani.
Elképzeltem, hogy én vagyok a SuperMario, megyek az úton, jönnek a gombák, de csak aprócskák, simán átlépem, vagy átugrom őket. És én csak megyek kitartóan az út végéhez, hogy bemehessek az ajtón ami a következő szintre visz. Így érzem magam. Megint azt kell, hogy mondjam: ez jó. :)
Én vagyok a megállíthatatlan, feltörekvő nő, kit mindenki csak bíztat, támogat. Csak követem a sárga köves utat, jelenleg nagyon erős a fénye, lehetetlen eltéveszteni! Mindig is erre vágytam, hogy tudjam mit akarok. Elérkezett ez a pillanat. És mi vezetett ide? Milliónyi döntés, változás, akarás, vágyakozás, hadakozás, kitartás és hit.
Köszönöm Univerzum, hogy segíted életemet. Köszönöm, hogy a helyes út felé terelsz, és még közelebb kerülhettem Forrásomhoz. :)