198. NAP
Különös érzés kerít hatalmába, mikor ránézek azokra a képekre, amiket nem az ingatlanosok, hanem a nagyon kedves barátaim csináltak a Házamról. Tényleg furcsa, mert átfut rajtam egyfajta bizsergés, és egyben a felismerés érzése, hogy igen, ez az enyém. És mindez úgy, hogy csak szimplán kedvtelésből megnyitom a képet, ránézek…és belém nyilall a tudat. Szeretetet érzek iránta, tiszta szeretetet, és hihetetlenül kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz személyesen is látnom több mint hét év után. Igen, kb. akkor néztem ki magamnak, bár még nem ilyen módon. Csupán elültettem magamban jó mélyen a gondolatot, a vágyat, hogy ez a Ház nekem tetszik, de jó lehet itt lakni…:) Persze akkor még teljesen más élethelyzetben voltam, szinte gyerek voltam még, nem is gondolhattam úgy rá mint most.
A mai helyzet teljesen más. Ma már tudatosan csinálom, a megfelelő módszerekkel, a szükséges részletekkel s kellő magabiztossággal.
Szeretem a Házamat. Van egy Házam. :) Már sok barátomat meghívtam oda magunkhoz, nem fogunk unatkozni. :) Van egy csodálatos Házam, a büszkeségem, sokáig a nagy álmom, majd a kitartó pozitív vonzás eredményeként valóra is vált. Nem kételkedtem benne. Tudtam, hogy így lesz, bár őszintén szólva, a dátumban nem fogadtam volna :)
Nagyon-nagyon jó érzés ebben a gondolatkörben lenni. Itt vagyok a Házamban, és most mindennél erősebben vonzom.
Tudom, mit csináltam rosszul. Feltételekhez kötöttem, és időhöz és a többi és a többi. A Házam már az enyém, nincsen ha.
Álmomban kitaláltam azt a bizonyos nagy ötletet. Csak halványan dereng, de ennyi. Legközelebb úgy fekszem le aludni, hogy megálmodom a tervemet, a lehető legrészletesebben, majd mikor még emlékszem mindenre felébredek és leírom :)
Ma végre felülkerekedtem kíváncsiságomon. Tudva levő, hogy nálam az a legfőbb hajtóerő, ami sokszor nagyon jól jön ki, de legtöbbször nem. Tehát ma, holott nagyon érdekelt volna valami, előbb „megszólalt” a megérzésem, így feladtam a küzdelmet, és rájöttem, hogy a belső hangnak van igaza. Felettébb büszke vagyok magamra! :) Nálam ez hihetetlenül nagy dolog, ugyanis eddig azon az elven működtem, hogy mindegy mi fog kisülni belőle, én akkor is tudni akarom. Akkor is megnézem, akkor is megkérdezem, akkor is odamegyek…stb. Azért az már kezdett gyanús lenni, hogy ha ilyen gondolattal indulok, hogy mindegy mi fog kisülni belőle, akkor az nem biztos, hogy jó lesz. De korábban ez sem állított meg. Mától erősnek érzem magam.
Sokkal könnyebb így minden. Úgy érzem nem hozhatok rossz döntést, nem történhet velem olyan amit ne akarnék igazán, vagy ne sülne ki belőle valami jó. Ugyanis mielőtt megtennék valamit az a bizonyos belső hang hangosabban szólal meg mint korábban, így én már meg is hallom. És nem csak hogy meghallom, hanem hallgatok is rá. :) Most már ti is büszkék vagytok rám? Na jó, nem várom én ezt senkitől, de remélem páran azért feltekerik a hangerőt, mert tényleg sokkal könnyebb döntéseket hozni. Olyan mintha egy állandó tanácsadó állna válaszra készen. És ez a lehetőség mindenkinek adott! Csodálatos az élet, és még több csodálatos részletét fogom felfedezni. :)
Hú, újra megnéztem a képeket és kísérteties. Mintha egyszerre lennék itt és most, és ott és akkor. Látom a jövőt! Ott leszek, már ott vagyok! Az én drága, gyönyörű, tüneményes Házam…Ott leszek nagyon hamar, és a rezgésem talán ebben a pillanatban már pont ott is van ahol lennie kell. FANTASZTIKUS, FANTASZTIKUS, FANTASZTIKUS.
Én bizony hamarosan már ott ülök a kertben…