20. NAP
Ma is rámférnek a pozitív megerősítések, ugyanis hiába szeretnék egyfolytában a „lebegés” állapotában lenni, ha időről-időre a külső behatások megzavarják mindezt. Visszaolvastam a tegnapi napom. Segített. De leírom újra a megerősítést, sőt úgy döntöttem, hogy mostantól minden napomat így fogom kezdeni:
Ma különösen jó napom van. Ma csupa jó dolgok történnek velem. Ma a szeretet vesz körül.
Így már mindjárt jobb!
Ma egy viszonylag apróbb vonzásomra reagált az Univerzum:
felhívott egy régi ismerős akiről néhány napja beszéltünk. Legalább két éve nem hallottam felőle, nem beszéltünk. Jobb kedvre derített, felemelte a rezgésszámomat. Egyenlőre ennyi pozitívummal szolgált, de ki tudja?!
Valószínűleg már ezredjére nézem végig a házról készült képeket. Még csak most nyilalt belém a felismerés, hogy ugyanezt pár hónapja eljátszottam egy bútoros akváriummal.
Nem olcsó mulatság egy ilyen, főleg, hogy nem kicsi az akvárium, így hát próbáltak is lebeszélni róla, hogy megvegyem. De én kitartottam az elhatározásom és akaratom mellett, hogy márpedig nekem KELL, SZÜKSÉGEM VAN arra az akváriumra. És nekem pont az kellett. Számolgattam is, hogy hogy fogom megvenni (párom szerint nem engedhettük meg magunknak, nincs ilyenre pénzünk stb.).
Végül megvettem. Nem bántam meg, sőt! Nem hiányzott az a pénz, sőt! Még most se tudom miből, de meg tudtam venni :) Körülbelül egy hét telt el aközött, hogy kinéztem magamnak és hogy ténylegesen megvettem. Ebből a kis történetből olyan messzemenő következtetést vontam le, hogy a házzal is így lesz/ így van. Persze, tudom, hogy már az enyém, de még nem fizikai valójában.