201. NAP
A lehetőségek kapujában vagyok. Tudom, hogy sok-sok döntést kell hoznom az elkövetkezőkben. Beindul a „szekér”. Érzem, hogy elkezdődött és ami a „nagy áttörést” illeti, most nyilallt belém a felismerés, hogy nem is lesz olyan. Csak csöpög, csak folydogál szépen lassan a sok információ és lehetőség és ötlet amire szükségem van, és mivel már úgy élek, hogy sokkal nyitottabb vagyok ezekre, nem is hagyok ki semmit. Szépen elvezet engem az utamra. Arra az útra, mely egy kisebb áttörés után elkalauzol a nagyvilágba, a harmónia, béke, szeretet és boldogság világába.
Nagyon izgalmas. És jól izgalmas, nem az az izgatottság, hogy juj, mi lesz most, kíváncsi vagyok, de azért félek is. Ez a magabiztos, boldog izgatottság állapota. :)
Most már ott tartok, hogy tényleg sikerül sodródnom. Végre nincs időm nagyon gondolkodni, ami jó, sőt, fantasztikus. Kikerültem megint abból a körből, és talán még gyorsabban mint múltkor.
Az Univerzum mindent elintéz, a Mindenségben bízok, erőt ad nekem. Tudom, hogy igazából az a saját isteni erőm, de nekem ez a tudat így jobb. Van kihez fordulnom.
Hát nem fura saját magunkhoz fordulni tanácsért? Én is és mások is sokan mondják, hogy magamban keressem a megoldást, a békét a boldogságot. Társalogjak magammal? Mindig? Olyan jó néha másra bízni a „problémáimat”. Mástól várni a választ. De nekem úgy is jó, hogy azt gondolom, felsőbb énem igazából nem magam vagyok, hanem egy felsőbb hatalom, és tőle kérek válaszokat.
Kérdések mindig vannak és válaszok is. Csak figyelni kell, és a válaszok értelmezésében kizárólag a megérzésekre szabad hagyatkozni.
Mennyi választ kaptam már életemben, amit azzal másítottam meg, hogy belemagyaráztam mindenfelét, a gondolataimat, a reményeimet, az elvárásaimat, a berögzültségeimet. Minden válasz olyan amilyen, a legtisztább formáját úgy kapjuk, hogy hallgatunk az első sugallatra. Van amikor erőltetni próbálom magam, vagy inkább győzködni, hogy nem, jó ez, jó lesz, ez most téves következtetés, hogy nincsenek jó érzéseim a dologgal kapcsolatban. Viszont mostanság egyre több jó megérzést veszek észre, amit szintén próbálok a visszájára fordítani, olyan módon, hogy visszakérdezek: biztos? De szerencsére ekkor észbe kapok és emlékeztetem magam, hogy ez egy megérzés, nem hazudik, csak hagyjam az érzést, és ne kombináljam túl. Ezzel sikerül elengednem az aggódást, és megkönnyebbülök, hogy van egy újabb dolog amivel kapcsolatban határozott jó érzéseim vannak. :)
Megérzés, érzés egy és ugyan az, de a megérzés után jön az érzés. Az érzés adja a megérzés mivoltát.