203. NAP
Elkapott a nyugalom sodrása. Vannak napok, mikor minden ok nélkül úgy érzem magam mintha valami lassítót vettem volna be. Valamit, aminek hatására csak pörögnek az események körülöttem, én meg csak nézek ki a fejemből, de nagyjából semmit nem veszek magamra. Természetesen érzékelem a külvilágot, de nem olyan szenvedéllyel mint azt általában szoktam. Nincsenek heves reakcióim és nagy hangulatingadozások.
Ez talán még jó is lehet, ha néha kapok ilyen pihenőnapot. Mert mikor olyan szituációba kerülök, amiben általában én is felidegesíteném magam, nos, az ebben az állapotban nem lehetséges. Kívülről szemlélem magam.
Eközben a mai nap során a fejemben felsorakoztak az ötletek, amik még mindig csak szikrák, foszlányok… Nem erőltetem, de igazán jól jönne valami taktika, amivel előcsalogathatom őket!
Az ihlet furcsa egy dolog. Megfoghatatlan, mégis mikor megszáll, egyértelműen tudod, hogy benne vagy. Fantasztikus érzés, és annyiszor átélhettem már. Épp ezért vagyok nagyon jó helyzetben, mert van miből merítenem, ezeket az emlékeket szoktam felidézni, hogy bevonzzam az ihletet.
IHLETVONZÁS.
SIKERVONZÁS.
Mikor elképzelem ezeknek a beteljesülését, automatikusan egy olyan kép jelenik meg előttem, hogy a bőség megállíthatatlanul áramlik felém, én meg teljes természetességgel engedem be a tapasztalatomba, elégedett vagyok, boldog, és bennem van a szokásos gondolat: hogy nem jöttem rá erre előbb? És az akkori énem is tudja, hogy mikor ezeket a sorokat írom már nagyon közel vagyok a siker kapujához, és érzi a mostani izgatottságomat. Én pedig látom, hogy ez be fog következni, ez elkerülhetetlen, és annyira közel vagyok a sikerhez, hogy talán tényleg el se hinném a mostani helyzetemben, de ez hamarosan a múlté, és egy új fejezet nyílik életemben. :)