208. NAP
Nagy gondolatokat szánok ide, amik néha megdöbbentőek, de legtöbbször feleszmélést, ráébredést idéznek elő. Amolyan emlékezetes, tartalmas fejtegetéseket.
Csak olvasom, és nem bírom abbahagyni, csak visznek a sorok, és közben azt érzem, hogy új emberré válok. Kinyílik elmém, új oldalát mutatja meg számomra a Világ. Innentől másképp tekintek mindenre, és nagy elhatározásokra jutok. Amiket természetesen nagy számuk miatt nem tudok megvalósítani, elvész a tömegben… De azért akad egy-kettő amit kipróbálok és igazán hasznomra válik.
Ilyeneket érzetem a Kérd és megadatik olvasása közben. Annyi jó ötlet fogott meg és annyi feleszmélésem volt. Áhítattal olvastam, ittam a szavakat. Viszont, én ahhoz vagyok szokva, hogy elolvasok egy könyvet és kész. Nem szoktam elemezgetni. De ezt kell. Szükséges ahhoz, hogy legfőbb mondanivalóit, tanácsait és hasznos gyakorlatait elsajátíthassam. Hozzá kell ehhez szoknom, mert szerintem ennek kihagyása miatt maradtam le a lényegről. Valamiről, ami még kell nekem ahhoz, hogy tényleg fejlődhessek és továbbjuthassak ezen a szakaszon. Erősen érzem, hogy valami kimaradt az oktatásomból. :) Amit eddig kiszűrtem azokat prímán hasznosítom is, bár itt is érvényesül az, hogy a túl sok infó között azért van némi ami idővel megkopik, tehát nem árt újra előszednem a könyvet. :)
Tartok valami felé. Minden ember tart valahová. De én speciel egy boldogabb élet felé. :) Az öröm és lelki béke szigetére, ahol ha úgy kívánom a boldogság mámorában úszok, vagy csak egyszerűen nagyon jól érzem magam a bőrömben, minden külső tényező behatása nélkül. Vagy ha egy kis pihenésre vágyik a lelkem, könnyedén meglelem a nyugalmat, ami nem egyenlő az unalommal, csupán békés megvalósítása létezésemnek. Érdekesen hangzik ez így, mi? Nem baj, én úgy érzem, hogy ezt érzem, és ha ezt érzem ezt is kell leírnom, mert ha nem ezt írom le, úgyis visszajövök pár sorral később és átírom. :)
Már mondogatom egy ideje, hogy hallgatok a megérzéseimre, és csak arra hallgatok, ha döntésre kényszerülök. És azt is mondogatom, hogy erősebbek mostanában, és az esetek többségében sikerül kizárnom a külső véleményeket. Ezzel csupán azt akartam megerősíteni, hogy tényleg így van, sőt egyre jobban, minél többet mondom, és minél jobban érzem. És annyira jó, hogy van egy saját tanácsadóm! Örülök, hogy végre élek a lehetőséggel, ami kezdettől fogva bennem volt. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy meddig lehet még fokozni a megérzéseket. Talán útmutatások lesznek belőlük?