210. NAP
Nagyon jól telt a délelőttöm. Végre egyedül sétálhattam, élvezhettem a szabadságomat. És mindehhez kaptam még egy jó kiadós esőt is, aminek nagyon örültem. :) Felvettem a gumicsizmám, amire eddig nem sokszor volt alkalmam, és élveztem a pocsolyázást. Na, azért nem úgy ugráltam mint a gyerekek, de loccsantam néha. És nagy büszkén nem kerültem ki a pocsolyákat sehol, mások pedig ott szambáztak nehogy beázzon a cipőjük. :) Na meg az esernyő! Vajon az emberek ha szakadó esőben elindulnak otthonról milyen megfontolásból nem vesznek magukhoz ernyőt? Cikinek vagy kényelmetlennel tartják, esetleg nincs nekik? Kicsit mókásnak találtam, ahogy igyekeztek kapucniba és egyéb dolgokba burkolózva. Ja, és a fedett megálló is elég népszerű lett, az emberek felettébb megkedvelték egymást, olyan szorosra húzták ott magukat, hogy mindenki elférjen. :) Majd néztek nagy boci szemekkel a busz irányába..hátha feltűnik…:) Na elég másokból.
Igazából lelkileg tartalmas sétának mondanám, mert sikerült keveset gondolkoznom.
Hallgattam az esőt, néztem a fákat, földet, kacsákat, patakot – mindezt persze az esernyő oltalmából:
Elengedtem magam, és többször is rám tört a boldog pillanat. Reményt éreztem és hitet mindennel kapcsolatban. Nem gondoltam konkrét témára, sőt, nagyjából semmire, csupán sodródtam az utcán. Könnyűnek és magabiztosnak éreztem magam. És mikor elhaladtam az emberek mellett úgy éreztem figyelnek…talán látták rajtam? :)
Töltekező délelőtt volt egy kicsit megpróbálóbb délutánhoz. Simán vettem az akadályokat! Könnyebben túljutok az elsőre negatívnak tűnő dolgokon, és átfordítom pozitívra. Muszáj, és csak ezt tehetem! Nem süppedhetek bele a negatív érzésekbe!
Mindennek van jó oldala, és én most már amint meghallok egy rossz hírt, a második gondolatom az, hogy mi is a jó oldala. És megtalálom. Ez megnyugtat, és enyhíti a problémát. Ami nem is igazán probléma, csak egy lépés, egy szint, egy feladat. Unalmas is lenne ha egyből a legfelső szintre kerülhetnék! Így tanulok meg sok mindent a lépések során. Amiket immáron könnyedén kezelek. Egyből a megoldást keresem. Mindig van :) Csak meg kell barátkozni a gondolattal, hogy vannak dolgok amik változnak. És a megváltozott énjük sem feltétlen rossz. :)