211. NAP
Már az is jó, ha gondtalan emberekkel beszélgetek. Egyszerűen elfelejtem az életem kevésbé gondtalan részeit…Annyira könnyedén veszik az életet, hogy ilyenkor ráébredek arra, hogy tényleg minden csak felfogás kérdése. Az én feladataim se megoldhatatlanok, se nem világméretűek, mégis néha úgy érzem. :) Nem kéne bolhát csinálnom az elefántból…az különben is fölösleges macera.
Minden amit tennem kell az az, hogy könnyedén veszem az akadályokat. És nem problémaként kezelem, hanem egy újabb izgalmas kihívásként, ami által előrébb jutok, mert ez is egy szakasz. Szeretem szakaszokra bontani az életemet, és a napjaimat is, mert így sokkal behatárolhatóbbak a sikerek, kézzel fogható minden. :)
Sikerek minden nap vannak. Sok sok sok sok siker!!! Izgalmas figyelni őket, és tényleg fantasztikus érzés ahogy megvalósulnak.
Ráadásul egy ideje úgy működök, hogy amikor szembejön velem egy dolog ami nem szimpatikus, esetleg annyira nem az, hogy jól felhúzom magam rajta, akkor észbe kapok, mély levegő, nyugi, és átváltok megoldó üzemmódba. Kezdem élvezni, hogy újabb feladattal kerültem szembe, és mint ahogy azt már korábban is írtam gyorsan meglátom a jó oldalát is, majd újult erővel nekiugrok a megoldásnak. Sőt, nemcsak hogy felfedezem a problémát, majd gyorsan lehiggadok, ezek után pedig meglátom a jó oldalát, hanem olyan gyorsan meg is oldódik mint még soha! Ez van mostanában mindennel! Jól működik nálam az elfogadás. Végre nem kell napokig, hetekig rágódnom valamin. Ez az én döntésem. Döntöttem, hogy a könnyebb utat választom. :)
Elsőre nem tűnhet könnyebbnek, mert sok gyakorlás, odafigyelés és önfegyelem kell ehhez, de miután ez megvan sokkal könnyebb minden.
Boldogan megyek előre, némelyik buckát kikerülöm, a gödröket átugrom, majd a folyót elérve folyásirányba fordulok és csak sodródok könnyedén…