213. NAP
Egy újabb felismerés amire mindig rá kell jönnöm: porszívózás közben nem lehet zenét hallgatni. :) Pedig valahogy mindig úgy kezdek neki a takarításnak, hogy benyomom a zenét, és persze előveszem a porszívót. És akkor jön a tudat, hogy nem hallom a muzsikát :) Még ilyet…Nincs még olyan porszívó ami a zúgás helyett zenét játszik? Felettébb praktikus lenne, ha már zajongania kell ;) És ezt teljesen komolyan mondom! Jó, ezen túlléptem, nem is volt nagy trauma, csak mégis.
Még mindig a sekély gondolatok folyamán evezek. Vagy csak ülök a csónakban és nézem a tájat. A lényeg, hogy nem erőlködöm. Történnek az események, van amire nem reagálok és van amit elraktározok későbbre…De semmit nem fogok fel drasztikusan. Szerencsére már eljutottam arra a szintre, hogy még most napok múlva is tartja magát az a dolog, hogy képes vagyok megállítani a gondolkodást. Legfőképpen az agyalást. Nagyszerű!
Fejlődök, haladok, szinteket lépkedek. Erősödöm. Bátrabb vagyok. Törtetek a szép jövőm felé. Pozitív gondolatokkal, érzésekkel és vágyképekkel. Minden úgy van jól ahogy van, és jó felé haladok. Valami jobb felé, mint mindig.
Az Univerzum törvényeinek ismeretében bátran megyek előre, és tudom hova tartok.
Tegnap este eszembe jutott a Belépés a vonzás örvényébe hanganyag. Szerencsére nem voltam túl fáradt ahhoz, hogy a sötét szobában fekve végighallgassam, így egész kellemes gondolatokkal csuktam le a szemem. Feltöltött pozitív érzésekkel, és végre elég befogadó voltam. Az álmaimba teljes mértékbe beleszőttem a hallottakat. Minden vágyam teljesült, vagy csak egyszerűen tudtam, hogy nagyon közel vagyok hozzájuk és jó úton haladok. Reggel mikor felébredtem már kevésbé éreztem ezeket, valószínű a korai ébredés miatt, de később már határozottan előjöttek az álmokban átélt pozitív érzelmek. Tudtam amit tudok, és átültettem a jelenbe.
Nyugodt vagyok. Várakozok. Mélyen, legbelül izgatott vagyok. Teremtek, minden percben. És jelenleg arra koncentrálok, hogy fáj a fejem. Egészséges vagyok, boldog. Mély levegő. Ez csak a pillanatnyi állapot. A következő pillanatot én irányítom és abban a fejem köszöni szépen jól van. :) Soha ne kezdj el beszélni a fájdalmadról, mert azzal csak ráfókuszálod a figyelmed, ezáltal felerősíted a fájdalmat!
Elengedés..menj fájdalom messzire, ússz az árral.
Figyelemelterelés…találtam egy képet amin egy férfi kéz átad egy kulcsot egy női kéznek. Beleéltem magam a helyzetbe, és megkaptam a Házam kulcsait. :) Kicsit olyan volt mint a filmekben, megtörtént a kulcsátadás. Én nagyon boldog vagyok, rögtön ki is próbálom, sőt le is fényképeztetem magam amint nyitom az ajtót! Azt a vigyort… :) A kulcskarikára elsőként rákerül a nemrégiben beszerzett Balatonos kulcstartó. Pont oda való! Kulcsok…hatalmuk van. Nekem már az érzés is elég, az érzés amit elképzelek arra a pillanatra amikor megkapom. Fantasztikus. Bemegyek, lerogyok a kanapéra, mély levegőt veszek és szüntelenül mosolygok. Megkaptam. Az enyém. Itt vagyok. Elértem a célom, megkaptam amit akartam. Boldog vagyok.