214. NAP
Ma már közelebb vagyok a nagy ötleteimhez. Sorra jönnek a bevillanó részletek, és úgy érzem sok dolgom van. :) A végét még ugyan nem látom, de van tennivalóm bőven. Viszont mikor ez van, akkor általában abból semmit nem teszek meg, mert hirtelen azt se tudom, hogy melyikhez kapjak! Na de ez most máshogy lesz. Sorra veszem a feladatokat, és befelé figyelve, meghallgatom a saját tanácsomat. :)
Egyébként az, hogy én felajánlottam a segítségemet bárkinek a témában, tulajdonképpen a fejlődésem következő szintje. Arra jöttem rá a napokban, hogy szinte áhítozok arra, hogy másoknak az életfelfogásomról, az Univerzumról és a Vonzás Törvényéről meséljek. Igazság szerint ez nekem is nagy segítség, mert ezáltal újra végig gondolom, hogy mi is a célom, hogy akarom és hogy tudom elérni. Napokig, hetekig el tudnék erről beszélgetni egy olyan partnerrel aki nagyjából tudatlan a témában, viszont rendkívül nyitott. Felvillanyozna! És már az felvillanyozott, hogy végigvittem ezt a gondolatmenetet. Szóval, bátran írjatok, szívesen beszélgetek. :)
Szeretek, szeretnék fejlődni. Ki nem? De tenni is kell érte. Sok lépést meg kell lépni, bátorság és kitartás szükséges. A bátorságom egész jó szinten van ehhez, a kitartásom is igyekszik felkapaszkodni. Hajrá!
Nem is kicsit elkalandozva, arról szeretnék még beszélni, hogy mennyire furcsán is érzem most magam emiatt az idő miatt. Nem tudom, hogy kik olvassák ezt, és ott mi a helyzet, de itt Budapesten, szakad a hó egész nap és legalább tíz centis már. Gyönyörű, ez tény. Viszont az is tény, hogy már majdnem április van, és tavaly áprilisban emlékszem, hogy már kánikula is volt egyszer. Na most akkor ez hogy van? Összezavarodtam. Folyton várom a tavaszt, várom, hogy lekerüljön a nagykabát, hogy végre sütkérezhessünk a meleg napsugarakban, de minduntalan visszaköszön a tél. Beteszi a lábát, nem lehet rácsukni az ajtót, mert félig még bent van! Mi az oka ennek? És vajon az emberek lelkére hogy hat ez? Én csupán azt érzem, hogy várakozok már nagyon, váltást várok, felszabadulást. És hogy levonuljon a front.
Drága Univerzum, mi vagy ki okozza ezt a kuszaságot a Világon? Évszakok kavarodása, emberek zavarodása. És csak azt látom az embereken, hogy már nem hőbörögnek, nem panaszkodnak, csak tűrnek. Viszont jó oldala is van. Több is.
Csodaszép. Sok embernek ad munkát. Csend van. Ha már csapadéknak kell esnie, akkor már inkább hó formájában. A gyerekek élvezik. Talán még én is élvezem. Nincs olyan hideg. Ápol és eltakar.
Ennyi jutott eszembe, de a negatívakat nem fogom felsorolni, sőt, az is megfogalmazódott bennem, hogy a mondataimat, gondolataimat úgy fogom megfogalmazni, hogy kihagyom belőle a „másik oldalt”. Tehát nem lesz pro és kontra. Csak a pozitívra koncentrálok, minek töltsem az időm azzal, hogy valaminek a rossz oldalát vizsgálom? Annyi, de annyi dologba fektetünk fölösleges gondolatokat, hogy csak na. Milyen szép az a Világ, ahol mindenki az álmait éli vagy éppen azon álmodozik amit el szeretne érni. És miközben álmodozok jól érzem magam, és ezeket a jó érzéseket vetítem elő a jövőmbe is. Minél többet érzem így magam, annál több boldog percem lesz. És mikor végre beindul a láncreakció, talán még keresve se fogom találni a korábbi negatív gondolatokat!