215. NAP
Irtó jó, hogy van egy tükör a liftünkben, remekül elvagyok míg leérek. :) Persze nem arról szól, hogy magamat csodálom, csupán gyakorlok. Sőt, felvidítom magam. Úgy szokott kinézni, hogy mikor beszállok és rájövök, hogy nincs éppen valami jó kedvem, félhangosan elbeszélgetek magammal, hogy miért is van ez így. Majd visszakérdezek, és tanácsokat kérek magamtól. A tanácsok pedig jönnek, és legtöbbször nevetnem kell rajtuk. Nem azért, mert abszurd vagy nevetséges lenne, éppen ellenkezőleg, annyira egyértelmű. A válasz sokszor egyértelmű, de az is sok esetben előfordul, hogy én bonyolítom túl. Viszont ezzel a módszerrel igen hatékonyan leegyszerűsítem a dolgot. :)
Ma leírtam egy füzetbe, hogy milyen a számomra tökéletes munka. Konkrét beosztást, témakört stb. ugyan nem tudtam írni - magam sem tudom ezeket megfogalmazni – de a többi fontos részletet megfogalmaztam.
Legyek szabad, kötetlen, a feladat amit el kell végeznem ébresszen bennem lelkesedést és kreativitást. Örömmel végezzem, kitartóan. A munkahelyi légkör szeretetteljes, mindenki segíti a másikat. Olyan munkám van amit én hasznosnak érzek, segítek vele a Világnak is, nem érdekek, hanem örömteli beteljesülések kapcsolódnak hozzá. Nemes cél. A munkámért kapott juttatás pedig elég ahhoz, hogy vágyaimat beteljesíthessem, bármily „nagyok” is.
Bár, mint tudjuk nagy álmok nincsenek, csak kevés hit, hisz mindent megkaphatunk amit el tudunk képzelni, és el is tudjuk hinni. Tehát innentől nincs olyan, hogy kicsi vagy nagy álom. Mind egyforma. Vágyak, amik arra várnak, hogy beteljesüljenek. :)
Amikor a fészbukos oldalamra írok különös szeretet-érzés jár át. Mikor megosztok egy gondolatot, azt át is érzem, beleélem magam. Nem az a típus vagyok, aki kikeresi a neten a jó kis idézeteket, majd sorra berakja, mert jól hangzanak. Amikor olyat olvasok ami felnyitja a szemem, vagy csak erőteljes bátorítást ad, azokat nem hagyhatom szó nélkül. Menthetetlenül menteném az emberek lelkét. Szeretnék segíteni. Tényleg úgy érzem, hogy sok mindenkinek tudnék segíteni, és segítettem is már. De elég ha én ezt legbelül tudom, az Univerzum úgyis elintézi, hogy azt tehessem amit szeretnék. :) Ő az én felső vezetőm, a támpontom.
Tudom, hogy mi vagyunk az Univerzum, egyek vagyunk vele, de nekem mégis ez az érzésem. És mikor ilyenekre gondolok - na meg arra, hogy ismerem a Vonzás Törvényét és a működését - akkor az jut eszembe, hogy én az az ember vagyok aki megkapta előre a vizsgakérdéseket és válaszokat. :) Szerintem ez eléggé érzékelteti a dolog lényegét! Most már csak elő is kell vennem az összeset, megtanulnom, és mikor kérdezik használnom. :)
Hosszú folyamat ez, de valamikor el kell kezdeni. És az a valamikor miért ne legyen most? Nagy halogató hírében állok egyébként, mert amire nem fűlik a fogam igyekszem kitolni a végtelenségig. Értelme nincs, haszna meg végképp, mert végig ott zakatol a fejemben, és idegesít. Tehát egy lépést megteszek: nem halogatok többé. Így immáron ezt a mai napit is befejezem, legyen ez a végszó.